Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.04.20

Szerelmi iszonyok

Szerelmi iszonyok

 

 

 

Senkinek sem szabadna megtudnia, hogy milyen az örökös egyedüllét. Mégis vannak, kiknek nem jut szerelem az életben. Legalább is azt hiszik. De ezek közül néhányan nemsokára megtudják, hogy ez nem így van.

 

Egy valamit tisztázzunk. Cupido, a szerelem kis szelleme nem dolgozik egyedül. Rengeteg kis szolgája van a Kupik, akik a megfelelő pillanatban megjelennek az emberek világában és ha kell besegítenek az emberek és más lények szerelemébe pontosan kilőtt nyilaikkal. Nem törődve azokra a következményekre melyek tetteiket követik. A lövegek hatása viszont csak akkor válik tartóssá, ha a pillanatnyi fellángolásból képes a szív önmaga is belobbanni egy hét alatt. Ha nem akkor a hatás elmúlik és minden visszaáll a régi helyzetbe. Ezért is van az, hogy néhány bajkeverő segítő unalmas óráikban előszeretettel játszanak a kapott erővel kisebb nagyobb játékokat. S bár tudják, hogy a főnökük később komolyan megbünteti az ilyen tetteket, egyeseknek ez olyan mint a drog. Képtelenek abbahagyni. Ez vonatkozott Nitnelavra vagy ahogy barátai és munkatársai hívták Nitre.

 

Nit tehát magasan ült egy felhőn és unottan nézett le a földön sürgő, forgó emberekre. Sóhajtott egy nagyot és kihúzott egy nyilat tegezéből és elkezdett beszélni hozzá „Mondd mit kezdjek veled? Az elmúlt időben Cupido nem osztott semmilyen feladatot rám és most nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Van ötleted?” a nyíl (természetesen) nem válaszolt. Sóhajtott még egy nagyot és lenézett újból „Hmm?” és elcsodálkozott, mikor egy kicsi csapatot látott meg, melynek tagjai közül a vörös hajú lány éppen a magas szőke fiút ütlegelte. „Érdekes egy banda.......” az állára tette gondolkodóan a kezét, miközben alaposabban megszemlélte az idegeneket, majd hirtelen szemei megcsillantak és huncut vigyor ült ki az arcára „.....talán elég szórakoztatóak lesznek ezek itt, míg a főnök nem küld új küldetésre.” és azzal visszatette a nyilat és eltűnt a felhőről.

 

xxx

 

„Gourry!!!” kiáltotta Lina „Hányszor kell még elmagyaráznom, hogy nincs vacsora míg nem érünk a következő városban, mert mindent tartalékainkat megettük tegnap este!!”

 

„De már olyan éhes vagyok!” nyafogott a harcos.

 

„Azt javaslom Lina kisasszony táborozzunk le éjszakára.” javasolta Amelia.

 

„Egyetértek. Nem is olyan messze van egy folyó, ott halászhatunk magunknak vacsorát.” értett egyet Zelgadis, miközben fél szemmel a térképet nézte.

 

Lina sóhajtott egyet „Rendben. Akkor ma megint a szabad ég alatt alszunk. Indulás akkor a folyóhoz mert már én is éhes vagyok.”

 

Filia és Xellos is biccentett és segítettek halandó társaiknak elkészíteni ételüket és felállítani sátraikat. Illetve az egyikük segített, a másik pedig egy fáról nézte a többieket. Minek segítsen ha később egyik ágyba se csatlakozhat, bár lenne egy kedvenc helye csak még nem jött el az ideje. De nem sokára...

 

Az éjszaka nyugodtan tellett, a három ember a kiméra és a Ryuuzoku befeküdtek sátraikba és álomra szenderültek, míg a Mazoku a fán ülve nézte a csillagokat, míg gondolataival teljesen máshol volt.

 

Nit úgy gondolta, hogy most jött el a tökéletes alkalom, hogy közelebbről is megvizsgálja jövendőbeli áldozatait „Hmm.... szóval ez kedveli őt... ez meg szeret egy másikat... kíváncsi vagyok, hogy hol van... ő pedig megint másikat... ez a sárkány is... érdekes.... nem hatan voltak?... mindegy...” ekkor a kis kupinak csodás ötlete támadt „... nézzük mit hoz a véletlen... egyesek rózsaszínben fogják látni a világot... a másik kettő nagy bánatára...” és kiválasztott három alakot és meglőtte őket nyilával „Szép álmokat!!!” és eltűnt az éjszakában.

 

xxx

 

Zelgadis volt az első, ki felébredt reggel, ezért nekilátott a sütésnek és kávéfőzésnek, hogy mire társai felkelnek legalább minden félig legyen kész és csökkenjen az esélye, hogy ő legyen az előétel. Ahogy nyugodtan csinálta az étel, hallotta, hogy az egyik sátor anyaga halkan suhog „Jó reggel Zel!” szólt hozzá a kicsit álmosan.

 

Ekkor megfordult és visszaköszönt „Jó reggelt Lina!” egy rövid biccentés után újból a feladatához fordult.

 

Egyszer csak gyengéd női karok ölelték át a vállát „Mit csinálsz?” suttogták a fülébe. A kiméra ijedtében ugrott egy hatalmasat és a tűz másik oldalán ért földet „Ne legyél ilyen szerény Zelgadis. Már régóta erre vártunk, hogy együtt lehessünk.” mondta a vörös boszi suttogva, lassan megkerülve tüzet, de mire odaért volna a sámán felugrott és igyekezett a másik oldalon maradni.

 

„Mi ütött beléd Lina???!!” kiáltott vörös fejjel kétségbeesetten. Lépett szinkronban a lánnyal, hogy távol tartsa magát.

 

És ekkor megjelent Gourry „De jó illatokat érzek... Zel megint te főzöl?” dörgölte a szemeit. Valahogy mindig tudta, hogy ki készíti az ételt a szag alapján, viszont egy pillanat alatt teljesen megfeledkezett ennek fontosságáról.

 

„Gourry, segíts! Lina nem önmaga! Valami varázslat alatt van!” szólt a válla felett a szőke ifjúhoz, majd folytatta a távol-tartási táncot, mígnem erős kezek nehezedtek vállára, majd felnézett tulajdonosukra.

 

„Ne félj semmitől Zel! Én megvédelek az életem árán is.” mosolygott le rá kedvesen. A bajok csak akkor formálódtak igazán, mikor a harcos feje hozzá közeledett és a szája csókra formálódott.

 

Mivel oldalra sajnos nem mozdulhatott Zelgadis, az utolsó percben lebukott, hogy kikerülje a helyzetet, amitől Gourry majdnem elveszítette egyensúlyát de végül is nem esett el. De ekkor lépett akcióba Lina és ráugrott, amitől mindketten a földre zuhantak. A boszorka erős karjairól itt is megbizonyosodott „Nem szép tőled, hogy mást akarsz, miközben én itt vagyok neked. Tökéletes párok leszünk!” mondta lelkesen, míg Zel sikertelenül próbált elmászni fogva-tartójától. Nem kellett sokat várnia, s megjelent a szőke harcos lába a feje előtt. Felnézett rá és szokatlanul komoly tekintet fogadta.

 

A következő szavak nem ígérkeztek jónak „Nem engedem, hogy bárki másé legyen Zel. Ő az enyém.” azzal ráugrott Linára és próbálta elszakítani őket, míg valahogy egyszerre próbálta magának megkaparintani a sámánt. Egy idő után a kék bőrű ifjú kezdte átérezni a kettőjük étkezésénél lezajló harcban szenvedő steakdarab helyzetét. Ekkor jött ki sátrából Filia.

 

„Mi ez hangzavar? Nem tudnátok csak egyszer...” akadt el a szava a előtte zajló eseményektől. Három embertársa a földön fekszik, egyik kétségbeesetten kaparja a földet, ahogy próbál szabadulni a másik kettő karmai közül „Mi folyik itt?” kérdezte ámulva.

 

Zel felnézett a sárkányra és csak remélte, hogy ő nem bolondult meg „Nem tudom, mindketten valami ige alatt vannak!!” és bár nem mondta, de szemeiből egyértelműen ki lehetett olvasni a szavakat: Ments meg!!!

 

„Lina kisasszony... van elég étel a táskákba. Neked és Gourry úrfinak is elég két napra.” kelt fel a hercegnő utolsóként.

 

„Amelia! Gyere segíts leszedni Linát és Gourryt Zelgadisról! Nincs nálad kötél?” kérdezte Filia, miközben akcióba vetette magát s a szőke harcost próbálta elhúzni a kiméráról.

 

„Érted mindent Filia kisasszony!!! A szeretet és az igazság a mi oldalunkon áll! Minden gonoszt legyőzünk és dicsőségben élhetünk együtt!” és hihetetlen sebességgel rávetette magát az ex-papnőre.

 

Szóval helyzet nem nézett ki túl jól a Ryuuzokunak sem „Amelia!!!” kiáltott, és kísértetiesen hasonló mozdulatokkal próbálta leszedni magáról a fekete hajú lány, mint ahogy Zel másik két társát.

 

Nit közben jóízűen nevetett az egyik bokor rejtekében „Haha haha!!! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire vicces lehet egy szerelmi háromszög!!!” és a másik 'pár' láttán csak keményebben vihogott, hogy már fájtak a rekeszizmai. Ekkor hirtelen megremegett, mikor megérezte egy veszélyes energia közeledtét.

 

Xellos megjelent a kis táborban, ahol kinyitotta szemeit a szokatlan kép láttán „Nahát, nahát! Micsoda érzelmekkel teli reggelre ébredtünk!” mondta szórakozottan, miután túljutott az első sokkon.

 

„Xellos!!! Ha megtudom, hogy van valami közöd az ehhez valamely módon, elveszem a botod és addig ütlek vele míg meg nem döglesz!” kiáltotta Zel, ki csak azért vette őt észre mert várta a következő megmentőt, mivel Filia nyilvánvalóan kudarcot vallott.

 

„Ugyan, felesleges izgatnod magad, nem csináltam semmit! Kicsit szomorú is vagyok, hogy engem kihagytatok a játékból.” biggyesztette a száját, főként azért vonzalma tárgya tagja annak.

 

Ekkor Zelgadisnak végképp elege lett „Diem Wing!” és azzal végre lerepítette magáról a két piócaként rajta ragadó barátját. Lihegve felállt és mérgesen a Mazoku irányába ment, megfogta a gallérját és rángatni kezdte, majd abbahagyta és mélyen a szemébe nézett „Ha nem te vagy, akkor azt ajánlom, hogy gyorsan keresd meg a felelőst, mielőtt rád küldöm a két hódolóm, hogy hozzák el nekem a fejedet az eljegyzési gyűrűm mellé!”

 

A pap önelégülten vigyorgott és egyik szemét kinyitva válaszolt „Csak nem érzed magad rosszul mert kicsit több szeretőd van mint amennyire valaha is számítottál. Szerencse, hogy most a hercegnő nem téged imád kivételesen.” nézett ki a másik két női alakra, kik még mindig egymással harcolt.

 

Filia most kifejezetten örült felsőbbrendű erejének, mert különben nem lenne képes távol tartani magától Ameliát, aki mindenképpen be akarta neki bizonyítani, hogy ők az igaz, halhatatlan szerelem megtestesítői.

 

A kis Kupi már sokkal nagyobb aggodalommal figyelte az eseményeket „Hogy nem vehettem észre, a Szörnymester szolgáját??? Ha elkap nincs menekvés! Mi célból van együtt különben is ezekkel a lényekkel, főként, hogy egyikük az esküt ellensége?” nézte, ahogy a kiméra felrepíti tárait és a Mazoku felé megy, ekkor igyekezett pánikján úrrá lenni és óvatosan koncentrálni kezdett „...Szóval így állunk... Biztos nem örül, hogy mást állítottam a kiszemeltje oldalára. Jobb lenne elhúzom a csíkot.” de éppen el akart tűnni, mikor egy nehéz valami rázuhant „ÁáÁáÁÁ!!”

 

Míg Lina még időben 'Levatation'-t kántált, addig Gourry varázserő híján nem tehetett mást mint egy bokorra zuhant. Először azt, hitte, hogy csak a levelek olyan puhák, de amikor felemelkedett meglátott egy kis embert, kinek apró galambszárnyaival, göndör barna hajával, tegezével és íjával laposan feküdt eszméletlenül. A harcos pislogott kettőt, és fehér rövid nacijánál megmarkolva a többiekhez vitte. Vagyis inkább Zelhez vitte, hogy megmutassa milyen különlegességet fogott neki „Ide nézz szerelmem! Micsoda aranyos ajándékot hoztam neked!” kiáltott a sámánnak, kinek egyik karján a vörös boszi csüngött „Héé Lina!! Hagyd békén életem párját!” ösztönösen nekidobta a még mindig ájult gyermeki alakot, és sikeresen el is találta ellenfelét.

 

„Azt hiszem nem kell tovább keresnünk, hogy ki miatt viselkednek ilyen furcsán a többiek.” jegyezte meg a pap és odament Linához és leszedte róla a Nitet. Kettő kisebbet paskolt az arcára „Ébresztő, ébresztő!”

 

„Mi ez Xellos?” kérdezte Zel, miközben elugrott két erős kar öleléséből és behúzott a harcosnak egyet „Bocsi Gourry..” majd odalépett a Mazoku mellé kíváncsian.

 

„Ez a kis krapek minden fejfájásod okozója, egy Kupi.” erre kinyitotta a szemeit a kisember és méregtől titokban égő szemekkel találkozott „Elvileg nem szabadna ilyesmit csinálnia, de gondolom unaloműzésre szánta ezt az egész helyzetet.”

 

„Kérlek ne bánts Beastmaster hatalmas tábornoka! Nem tudtam, hogy érdeklődsz ez iránt a csapat után!” könyörgött az életéért.

 

„Cupido nem fog örülni, ha megtudja, hogy beleavatkoznál a dolgok menetébe. Mi a neved?” kérdezte a tovább, nyugodtan, nem törődve, hogy Filia elfutott előtte, s őt követte Amelia és azzal sem, hogy Zel újabb igét vetett be másik két elvarázsolt ellen.

 

„ Nitnelav vagyok, de mindenki csak Nitnek hív. Tudom, hogy hibát követtem el, de kérlek ne ölj meg!!” nyafogott tovább.

 

„Akkor vond vissza az igét, amivel a három embert sújtottad!” inkább figyelmeztetve mondta, mint magyarázóan.

 

„Nem tudom!!” rimánkodott „A nyilaim erejét csak Cupido tudja feloldani, de egy hét alatt elmúlik a hatása, ha addig nem szeret a másik fél bele a megbűvöltbe!!” a lila hajú férfi aurájából ítélve nem örült az események alakulásának, ezért Nit hangos sírásba kezdett „Waaaah!!!! Anyuuuu!!! Nem akarok meghalni!”

 

És közbe lépett a sárkány. Ahogy futott kiszedte a Mazoku kezei közül a Kupit és rohant tovább, miközben a fülébe ordított „Mit jelentsen, hogy nem tudod feloldani??!! Egy hétig rohannom kell Amelia elől??!”

 

Nit örült a megmentőjének ezért sokkal nyugodtabban, mosolyogva válaszolt „Igen, hacsak nem döntesz úgy, hogy elfogadod őt és boldogan éltek, míg meg nem haltok.”

 

„GRRR!!!” és másodszorra repült akaratán kívül egy ember felé. A hercegnő sem tudta megfelelően elkapni ezért újból a földön találta magát, feje két mell közé szorulva.

 

Közben persze Zelgadis sem unatkozott. Varázsló társa próbálta elátkozni, hogy ne legyen képes varázsolni, míg Gourry a kardjával segített kivédeni azokat, és csókot kért mindig hősies tetteiért, mit a kiméra egy döglött hallal végett ki „Hagyjatok békén! Egyikőtöket sem szeretem!” kiáltott vörös fejjel.

 

A két hódoló egymás mellé állt és a sámánra néztek komolyan. Lina szólalt meg kettőjük közül „Akkor kit Zel? Mond meg, hogy kié a szíved és akkor talán nem próbálkozunk többé.”

 

A kiméra nyelt egy nagyot, de mikor szája válaszra nyílt, közbe szólt Xellos „Hát az enyém, ki másé!” és azzal erős karok húzták magukhoz és a következő pillanatban egy nyelvet talált a szájában, mely a sajátjával játszott. Az egész testén nem várt erő futott át, mintha enyhe villámvarázslattal ütötték volna meg. Megmarkolta a Mazoku felsőjét, hogy találjon valami biztos pontot zavarában, de nem lökte el magától. Mikor szétváltak látta az ismeretlen szikrát a pap szemeiben , mielőtt megtört a varázs és újból a két ember felé fordult a lila hajú férfi, és visszatért régi mosolya „Azt hittük, hogy ez egyértelmű, azok után amennyit flörtöltünk egymással.”

 

„Igaz ez Zel?” kérdezte szomorkásan Gourry.

 

„Hmm....?” még mindig szédült, ezért csak részben hallotta, hogy a beszélgetést „Oh igen.” válaszolt. Majd megrázta a fejét, mikor megérezte Xellos kezét a derekán, majd ránézett de csak egy kacsintó pillantással illette őt a pap. A megvilágosodás csak utána érte és nem tudta, hogy játsszon együtt a helyzettel vagy egyszerűen csak pusztítsa el a túlságosan is közel került Mazokut. Végül is később még megfizettetheti vele az árát.

 

Eközben a két hősszerelmes lehajtotta a fejét, hogy átgondolja a helyzetet. Pár perc múlva egyszerre felnéztek és egymásra biccentettek és közölték Zellel döntésüket, mitől a kimérának leesett álla „Sajnos ezzel a kapcsolattal nem értünk egyet!” mondta Lina.

 

„Igen! Egy Mazoku nem tehet fele annyira boldoggá, mint kettőnk közül bármelyikünk!” folytatta a kifejtést Gourry.

 

„Úgyhogy vagy lemondasz róla és mást választasz, vagy kénytelenek vagyunk megölni Xellost, hogy kinyissuk a szemeidet. Te pedig Xellos jobb ha távol tartod magad Zeltől! Nem akarunk látni soha többé!” fenyegetett a boszorka.

 

A Mazoku megvonta a vállát „Én megtettem, amit lehetett. Most hagyom, hogy megold ezt a helyzetet. Viszlát!” és mielőtt a sámán mondhatott volna valamit elteleportált.

 

Zel pislogott bután újból, mikor találkozott két szempárral „Mi van?” kérdezte.

 

„Most, hogy megszabadítottunk a sötét csábítástól, végre nyugodtan dolgozhatunk, hogy elnyerjük a szívedet!” vigyorgott Lina „Megegyeztünk Gourryval, hogy az első este velem randizol, holnap meg vele.” és kifejezése félelmetessé vált „Hétre legyél készen....” halált ígérő hanglejtése tisztává tette, hogy a kimérának nincsen választása, ezért csak biccentett egyet „Rendben! Akkor indulás a következő városba!” és azzal összepakolták cuccaikat, nem törődve azzal, hogy Filia és Amelia még mindig fogócskáznak, míg Nit a sárkány kezében halálra volt nyomva.

 

xxx

 

Nem volt könnyű napja Filiának. Végül is feladta a menekülést a hercegnő elől és hagyta, hogy az egyik karját fogja és hozzá dörgölődve menjenek. Ez maga még csak nem lett volna olyan borzasztó, de mindig arról beszélt, hogy mennyire összeillenek a papnői létük miatt, és hogy Phil mennyire örülni fog, ha bemutatja neki, és hogy Salliune népe biztos támogatná a kapcsolatukat. Nagyot sóhajtott, és csak néha pillantott Lináék irányába.

 

Zelgadis már alig várta, hogy végre a városba érjenek és ha szerencsés, bezárhatja magát a szobájába és a 'randiig' elsírhatja magát, hogy milyen pocsék élete van, hogy L-sama biztos utálja valami okból.

 

„Nekem miért kell veletek jönnöm? Mondtam, hogy nem tudok semmit se csinálni, ki kell várnod az egy hetet.” nyafogott Nit Gourry karjaiban.

 

„Azért mert, ha én szenvedek te se úszhatod meg olyan könnyen.” mondta mérgesen Zel „És ha esetleg Cupido keres, előbb fel tudja oldani a bűbájt.” remélte legalábbis. Talán Xellos már előre gondolkodott és maga keresi most a Kupi főnökét. Xellos... az a reggeli akciója tényleg teljesen meglepte „Vajon miért tette ezt? Hogy idegesítsen az nyilván való, de azon kívül mindig volt valami hátsó szándéka...” ő is sóhajtott egyet és Filia irányába nézett.

 

Xellos viszont nem volt távol tőlük. Az asztrális síkról figyelte a csapatot egész nap, tartva attól, hogy az Nit nyilai nagyobb veszélybe hozzák a többieket. Túlságosan is el vannak foglalva egymással, így még egyszerűbb rablóbanda is megsebesítheti őket. Ezen kívül nem szerette volna, ha valamelyikük túl közel kerülne Zelgadishoz, és ezen a helyen komolyabb feltűnés nélkül beleavatkozhat a dolgokba.

 

xxx

 

A kis városba naplementére érkeztek. A szobafoglalás problémáit nehezen győzték le. Végül Lina és Gourry kerültek egy szobába Kupival, míg Amelia és Filia kerültek egy másikba és Zel nagy örömére egyedül maradhatott. De nem sokáig. Éppen csak leült az ágyára, mikor kopogást hallott. Nem volt hajlandó kinyitni az ajtót ezért kikiáltott „Ki az?!... Legyen a szobaszerviz, legyen a szobaszerviz...” mondta folyamatosan magába.

 

„Csak emlékeztetni akarlak Zel, hogy úgy egy órád van, hogy elkészülj! Arra legyél kész!” mondta fenyegetően a Lina.

 

„Értettem...” válaszolta. Mikor a léptek elhalkultak a folyosón csak akkor vett Zelgadis levegőt. Miben legyen ma este? A boszi biztos elvárja, hogy az alkalomnak megfelelő ruhát vegyen fel. Újból kopogtak és ugyanúgy kurtán szólt ki. Ekkor már tényleg csak egy szállodai dolgozó volt, aki egy fekete öltönyt tartott a kezében. A szobalány elmondta, hogy lement hozzája egy vörös hajú hölgy és eléggé erélyesen megkérte a menedzsert, hogy erre a szobára hozzanak fel egy elegánsabb öltönyt ha nem akarja, hogy holnapra csak hamu legyen az épületből. A sámán csak egy nagyot tudott sóhajtani a rövid történetre, elvette a ruhát és megköszönte a fáradalmakat.

 

Felöltözött lassan, és próbálta magát lelkileg is felkészíteni az előtte álló estére és az azt követőre. Mit tehetne mást, ha a föld legerősebb boszorkánya és legjobb kardforgatója egyszerre akarják meghódítani? Kinézett az ablakon és megállapította, hogy eljött az idő. Belenézett a tükörbe, végigmérte magát és csak arra gondolt „Ezzel a kinézettel csak varázslattal képes valaki is szerelembe esni velem... Ki tudja lehet, hogy jobb lenne, ha csak megpróbálnám egyikőjüket megtartani...” tört rá hirtelen a depresszió „Ha nem is lenne valós de legalább nem lennék egyedül...” majd sóhajtott egyet, elvetette a gondolatot és kilépett az ajtón, hogy Lináért menjen.

 

xxx

 

Zelgadis rázárta a kulcsot, és átöltözés után lefeküdt az ágyába,és a plafonon lévő pacát nézve végiggondolta az eseményeket. Az este nem sikerült olyan rosszra, mint amilyenre számított. Mikor bekopogott Lina szobájába, és ajtót nyitottak neki, szokatlan látvány fogadta. A vörös lány fekete kisestélyibe bújva, mosolyogva fogadta őt, nagyon jól tudva hogy meglepte Zelt. Egy közeli étterembe mentek, ahol a nyugodt vacsorát halk zenével egybekötve ették meg. A boszorka csak egy előételt, három főételt és egy desszertet fogyasztott, önmagához képest csiga-lassú tempóban. Az evés után Lina táncra hívta, s az est további részében hol az asztalnál beszélgettek, hol a táncolni mentek. Zelgadis kellemesen érezte magát a nő társaságában és megnyugtatta, hogy nem látszott semmi a reggeli túlreagált, őrült viselkedésből. Többször is belegondolt, hogy valószínű Lina és Gourry szokott így beszélgetni egymással, mikor mások nincsenek körülöttük. Tisztában volt a két társa közti kapcsolatról, még ha önmaguk nem is, ezért is próbálták talán Ameliával összehozni, hogy saját maguknak kifogást találhassanak. Feltehetően Filia és Xellos is csak azért játsszák még a buta játékaikat, mert nem akarják elsőként bevallani egymás iránti gyengéjüket.

 

Egy egy ilyen gondolatmenetet nem kicsi fejbeverésekkel szakított meg partnere, és figyelmeztette, hogy maradjon a jelenben. Végül semmi különös nem történt semmi. Egészen addig míg nem kísérte Zel Linát a szobájáig. Mikor éppen el akart búcsúzni a vörös lány rávetette magát el kezdte a szobájába behurcolni, és csak az ajtókeretbe kapaszkodva tudta megakadályozni, hogy a hálószoba rabja legyen. Mi lesz, ha Lina visszatér az eredetire és emlékezni fog mindenre? Egy technikás mozdulattal sikerült Zelgadisnak elkerülni a veszélyes helyzetet és egy gyors elköszönés után, becsapta az ajtót, s magára hagyta partnerét, figyelmen kívül hagyva annak ordításait, hogy jöjjön egyszerre vissza. Sóhajtott egy nagyot és hagyta, hogy gondolatai álomba ringassák.

 

xxx

 

Reggel megtudta, hogy még egy napot a városban maradnak, mert Gourry is itt szeretné elvinni este. Ahogy nézte társai evését egy pillanatra megfeledkezett a problémáról. Hárman tömték magukba azt, amit értek, míg Filia nyugodtam itta a teáját. Egy kis eltérés volt, hogy Nit ott ült mellette és szintén valamit kortyolgatott.

 

A Kupi csendesen figyelte a bandát „Remélem nem lesz nagyobb gondom, mit ami most van. A Szörnymester papja nem engedné, hogy eltűnjek, úgyhogy itt kell maradnom és végig kell néznem az eseményeket. Valószínűleg közbe kell avatkoznom, ha úgy alakul a helyzet, hogy a kiszemeltje mást akarna társnak. Vagy nem teszek semmit és megöl.” megrándult erre a gondolatra. Mégis jobbnak tartotta ezt a helyzetet, még ha egész éjjel plüssmacit kellett játszania Gourrynak.

 

„Mi a gond Nitnelav?” kérdezte hűvösen egy férfihang.

 

Felnézett a kimérára és zavart mosollyal válaszolt „Ah, semmi, csak a főnökömre gondoltam.”

 

Ahogy Zel a bögrét a szájához emelte megjegyezte „Remélem fájdalmas büntetést oszt majd ki rád. Ez a fejfájás se Filiának, se nekem nem hiányzott.” és kortyolt egyet.

 

Erre a sárkány is rábiccentett, kin csak a sámán most látta meg a lila karikákat a szeme körül „Egész éjjel nem aludtam, mert féltem, hogy Amelia letámad. Ha még egy éjjelt így kell töltenem, nem vállalok felelősséget tetteimért....” és megrepedt a csésze. Erre két társalkodó partnere zavartan elmosolyodott, közben Xellos elkuncogta magát az asztrális síkon.

 

Lináék befejezték a reggelit és elégetten simogatták hasukat „Ez jól eset! És most foglalkozhatok a másik fontos dologgal az életemben!” felállt és embertelen sebességgel megragadta Zel gallérját és kirohant az ajtón.

 

A többiek csak pislogtak, míg Gourry magához nem tért és elindult utánuk „Hé, Lina!!! Ma én vagyok a soros!!” és elfutott Nittel a hajába kapaszkodva.

 

„Végre újra kettesben.” szólalt meg a hercegnő, szélesen vigyorogva a papnőre, közelebb húzta a székét, és ráhajtotta a fejét a vállára.

 

Filia felugrott „Szerintem sietnünk kellene, hogy nehogy mégis itt hagyjanak minket!” és kifutott az ajtón. A csapat pár perc múlva újra összeállt és feltérképezték a várost.

 

Elkövetkezett a Zelgadisnak a második randi ideje. A szőke harcos is kitett magáért, bár egy kicsit furcsa volt virágcsokrot kapni és kézcsókot fogadni. Gourry is egy újabb oldalát mutatta meg a kimérának, ahogy beszélgettek. Ma is nem hagyta a fájdalmas gondolat, hogy Linával szokott így bánni az ifjú, hogy igazából, senki nem tenné ezt, ha nem lenne elvarázsolva. Tudta, hogy mindenki azt gondolta, hogy ő szerelmes Ameliába, de igazából soha nem merte a lányt másnak tekinteni, mint a húgának, és ezzel a helyzettel ki is volt békülve.

 

A két új hódolója azért volt igazából zavaró, mert megmutatta, hogy mennyivel másabb az élet, ha van ki oda van érted. Gondoltai megszakadtak, ahogy a harcos megbökte, és felkérte táncolni, s mielőtt tiltakozott volna már a tánctéren volt a magas férfi karjaiban.

 

Mikor a szállás felé közeledtek, látta, ahogy Filia és Amelia egy másik helyen 'szórakoznak' és a hercegnő csak úgy húzza a sárkányt maga után. Tényleg sajnálta volna a papnőt, ha nem lett volna maga is ugyanabban a szituációban.

 

Gourry erősen fogta a vállát és nem engedte, hogy messzebb kerüljön tőle annyira, hogy Zel kicsit szabadabbnak érezze magát. A szobaajtóhoz érve szembeállt a szőke ember a kimérával és ajka csókra készült. A sámán nem tudta, kiszabadítani magát a fogásból, de képes volt a társát állánál fogva eltolni és ezzel az egész fejét távol tartani. Legalább hatvan kifogás megemlítse során Gourry eleresztette és 'futni' hagyta őt. Jó éjszakát kívántak egymásnak és Zelgadis biztonságban ért szobájába. Ahol nem várt személy fogadta.

 

„Jó estét Zelgadis!” köszöntötte vidáman a Mazoku.

 

„Mit keresel itt Xellos?” mondta fáradtan a kiméra. Igazán nem volt most erre szüksége. Nem akar szócsatát vívni az idegesítő pappal, nem akar feleslegesen kérdéseket feltenni a tegnapi eseményekről, és nem akar gondolni a csókra sem! Aludni akar, méghozzá egyedül, békében.

 

„Gondoltam jól esne egy normális társalgás a mai után.” mondta a szokásos pofával, ami szintén csak Zel türelmét fogyasztotta.

 

„Nincs kedvem beszélgetni, nincs kedvem senkit se látni, úgyhogy köszönöm a felajánlást de elutasítom.” vette le köpenyét és a mosdóhoz ment, hogy lehűtse magát.

 

A démon erre biggyesztette az ajkait „Pedig reméltem, hogy tisztázhatnánk a kapcsolatunkat!” mondta sértetten, majd önelégülten vigyorogni kezdett „Nem szép tőled, hogy meg akarsz csalni, míg én nem vagyok a közelben.” tudta, hogy ezzel a kiméra kiborul.

 

Zel eldobta a törülközőt, mivel éppen meg akarta szárítani arcát és mérgesen Xelloshoz trappolt és megfogta a gallérját „Nincs semmilyen kapcsolat köztünk Mazoku! Úgyhogy fejezd be a kábítást és menj más idegeire!” a sámán szíve hevesen verni kezdett, maga sem tudta miért, ezért hogy távolabb kerüljön a valószínűsíthető okozótól behúzott egyet neki, hogy messzebb repüljön.

 

„Ennyi idő után tudhatnád, hogy fizikai erőszak nem használ velem szemben.” állt fel és Zelgadis elé teleportált „Sőt... kifejezetten felcsigáz....” és most a kék bőrű ifjún volt a sors hogy a háta a fallal találkozzon, csakhogy őt a pap nyomta neki.

 

Zel próbálta vállánál eltolni Xellost sikertelenül „Ne akard, hogy megkóstoltassam veled a Ra-Tiltomat!” figyelmeztette veszélyes hangon őt.

 

„Csak nem akarhatnád, hogy baja essen a szíved csücskének!” ugratta a lila hajú férfi, s boldogan szívta a dühös érzéseket magába, majd nem törődve vicsorgató szájjal, összeértette ajkaikat.

 

A kiméra szemei kitágultak de bármit is próbált, nem sikerült messzebb mozdítani a egyre közelebb simuló testet. És a követelőző nyelv a fogainál nem segített egy kicsit sem. A szellemi ereje is hiába gyűlt kezeiben, a végső szavakat se így se úgy nem tudta kimondani, mikor eldöntötte, hogy mégis megpróbálja, szánalmasat kudarcot vallott, mert a Mazoku nem engedte, hogy a megfelelő szavak megformálódjanak, hanem más munkát adott nyelvének.

 

Az ige körülötte szerte foszlott, és egy teljesen más varázslat lett úrrá rajta. Xellos ereje és illata oly ismeretlen és mégis kellemesen ismerős volt számára, mely megbolondította pillanatra az érzékeit. A következő percben, újra levegőhöz jutott és képes volt 'támadója' szemébe nézni „Mi a véleményed most?” kérdezte csak félig viccelődve a pap.

 

Kellett egy kis idő, mire össze szedte annyira gondolatait, hogy az adott helyzetben elég józannak higgye magát „Ne játssz velem Xellos...” suttogta, miközben újra érezni kezdte régi dühét „...mást lehet, hogy tudsz így manipulálni, de engem nem fog sikerülni. Menj Filiához, ők úgyis csak ketten vannak, biztos vicces lenne még egy szerelmi háromszög az enyém mellé.” nézett ridegen a meglepődött szempárba.

 

Xellos egyáltalán nem számított ilyen reakcióra Zelgadistól! Amikor sikerült a kiméra száját magáévá tenni, érezte a társa feltörő érzéseit és megnyugodott, hogy a sámán szívét könnyen megszerezheti. Arról nem is beszélve, hogy a csók sötét lelkének is boldogságot hozott egy percre. Egyet hátralépett és alaposabban szemügyre vette Zelt. Igen, a szemei jeges szikrákat szórtak, de érzései mást tükröztek; a hatalmas félelem és bánat mellett ott volt az a érzéki bizsergés, mit ő is érzett, keveredve egy lehelet örömmel és vággyal. Annyira nem is reménytelen a helyzet, csak kicsit több munkát vesz igénybe a cél elérése „Nem is tudtam, hogy ennyire féltékeny típus vagy Zelgadis!” vigyorgott veszélyesen „Próbálok mostantól kevesebbet flörtölni a lányokkal, ha ez megnyugtat.”

 

A Mazoku leírhatatlan kifejezését nézve a sámán megcsapta a félelem szele de igyekezett legyőzni azt és nem törődve a megjegyzéssel elküldte a betolakodót „Tűnj a szobámból és ne is lássalak többet itt!”

 

A pap visszatette régi arckifejezését és oldalra döntött fejjel csak ennyit mondott mielőtt eltűnt „De csak mert ilyen félénk vagy.”

 

A kiméra pislogott kettőt, majd sóhajtott egy nagyot megnyugvásában. Átöltözött és kimerültem az ágyába feküdt és elalvás előtt csak ennyit kérdezett magától „Miért én?”

 

xxx

 

Új napra ébredt a csapat és felkészültek mind az útra. Sütött a nap, énekeltek a madarak és bikiniben futkározó lányok siettek a közeli patakhoz, amit sajnos Zel nem láthatott, mert két hősszerelmese eltakarta szemeit, a többieket pedig nem igazán érdekelte. Így hagyta el a Slayers csapata békésen a várost.

 

A vándorlást félbeszakították egy ebéd erejére, így a sámán elég szabaddá lett ahhoz, hogy megragadja Nitet és az egyik közeli fához lökve megkérdezze „Csináltál valamit Xellossal?”

 

A kis varázslény zavartan nézett rá „Ezt hogy érted?” erősebben nekicsapta a fának és a fiúcska szemei megteltek könnyel „Nem csináltam vele semmit! Hozzátok se mertem volna nyúlni ha tudtam volna, hogy Mazoku érdekeltség is van köztetek!!” mondta.

 

„Hogy érted ezt? Milyen érdekekről tudsz???” gyulladt fel a kimérában a remény, hogy végre megtud valami hasznos információt.

 

Nit tudta, hogy nem adhat nyílt választ, főként Zelgadisnak ezért csak részválaszt adott „Csak annyit tudok, hogy a Beastmaster hatalmas papja vonzódik a csapatotok egyik tagjához, én nem tetszik neki, hogy összezavartam az eddigi viszonyokat, mert ezzel veszélybe sodortam a terveit.” remélte, hogy ennyi elég lesz.

 

„Ki az a személy Nit? Lina vagy Filia?” Ameliát nehezen hitte volna el, és próbált elég naiv lenni, hogy Gourryt és magát kihagyja „Mondd el!” rázta meg erősebben a Kupit.

 

„Ummm.... izé... tudod...” mégsem jött be a terve.

 

Mielőtt nagyobb erőszakhoz tudott volna folyamodni, Lina kiáltását hallotta „Zel! Gyere, megyünk tovább!”

 

A kiméra csak sóhajtott egyet „Jövök!” kiáltott vissza, majd Nithez fordult „Ne hidd, hogy ennyivel megúsztad! Még nem adtál választ, de ma estig még kiszedem belőled!” eleresztette a gyermeki alakot, felkészült a délutáni kettős imádatra és visszament a többiekhez.

 

„Ez közel volt...” fújta ki a levegőt „... Sajnálom szépfiú de nem mondhatom el, mint orvosi titoktartás, úgy kötelez Kupi tisztségem.” és visszarepült a táborba.

 

A délutáni Nap kedvesen mosolygott le a fura szerelmesekre. De nem ő volt az egyetlen Gregor és bandája látva a romantikus képet úgy gondolta, hogy megragadja az alkalmat egy kis zsákmány szerzésre „Főnök, mikor támadunk?”

 

„Még egy kicsi, és elég közel lesznek, hogy kivédhetetlen csapást mérhessünk rájuk...” pár perc múlva megszólalt „Támadás!!!” ugrott le a fáról és karját az első személybe fúrta... volna, nem törött volna ketté helyette „Mi a...?” egy kőököl szakította félbe mondandóját.

 

„Fireball!!” kiáltotta Lina utána „Hogy mersz így megtámadni minket????” és a legközelebbi banditát hasba rúgta. A többiek se voltak tétlenek, Gourry kivonta a kardját és nekiindult a támadóknak, Amelia 'Visfan Rank' segítségével öklével szolgáltatott igazságot, és Filia buzogánya is levett jó néhány csirkefogót a lábáról.

 

Nem kellett öt perc és a Slayers kis csapata győzedelmeskedett, akik túlélték az ütközetet eszeveszetten menekültek vissza az erdőbe, nem törődve az iránnyal.

 

„Zelgadis jól vagy? Nem esett bajod?” kérdezte aggódva Gourry.

 

„Nem sérültem meg.” porolta le felsőjét. Lina is hasonlóan szólt hozzá, de sikerült eléggé megnyugtatni őket, hogy elálltak az ötlettől, hogy lepihenjenek.

 

Az est leszállt és az erdő kényelmes ágyat nyújtott a vándoroknak. Sátrat vertek és tűzet gyújtottak, ahol főtt a friss hal és tea. A kiméra leült a sárkány mellé „Látom Filia, nem aludtál jól az elmúlt éjjeleken.” mondta, enyhén ugratva.

 

„Csodálkozol? Amelia egész éjjel csak arra vár, hogy mikor csókolhat meg mint Csipkerózsikát.” válaszolta dühösen „Nem is értem, hogyan bírtad kettesben vele az utazásaidat.”

 

„Néha nem volt könnyű, főként hogy azt hitte, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, de soha nem csinált ilyen nyílt megmozdulásokat. Nagy volt a szája, de nem tett semmilyen lépést, mint nálad. Később maga is rájött, hogy nem lesz köztünk semmi szerelmi kapcsolat, és azóta olyan közel kerültünk egymáshoz, mint testvér.” vallotta be őszintén.

 

Sóhajtott egyet a volt papnő „Akkor csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy megérezhetem a teljes érzelmi világát.” hallotta, ahogy Zelgadis kuncog halkan „Ne nevess rajtam!” nyafogott „Különben is te sem vagy jobb helyzetben!”

 

A sámán ránézett a tűznél ügyködő társaira „Egyenlőre tudom kezelni a helyzetet... Eleget töltöttem el velük, hogy még így is elbírjak velük.... Még négy nap és amúgy is vége az egésznek. Nem gondolod, hogy ők ketten szép párt alkotnak?” kérdezte suttogta.

 

„Mármint Lina és Gourry?” biccentést látva folytatta „Egyetértek. Ami az egyikük gyengéje, az a másikuk erőssége, és nem lesznek rosszul egymás étkezési szokásaitól, amit csak kevesen viselnének el. Csak egy utolsó löket hiányzik nekik, hogy bevallják egymásnak, de még félig gyerekek ez érthető.”

 

Zel sejtelmes mosollyal Filiára „Kérdezhetek valamit?” biccentett a nő „De ígérd meg, hogy nem kiabálsz és komolyan válaszolsz rá!” a sárkány felhúzta a szemöldökét de igennel válaszolt „Amit mondtál, ilyen komolyan nem mondhatnánk el ugyanezt rólad és Xellosról?”

 

A papnő feje elvörösödött a méregtől, de Zel kifejezéséből tudta, hogy ha most elkiáltja magát a kiméra akárhogyan de be fogja fogni a száját. Vett egy mély lélegzetet és kifejtette „Nem tudom, hogy honnan vetted ezt az elvetélt ötletet, de soha nem lennék hajlandó összeállni egy Mazokuval, főként nem azzal a szemétládával. Örülök, hogy képes vagyok elviselni ma már annyira, hogy hozzá tudjak szólni anélkül, hogy elővenném a buzogányom.”

 

„Szóval csak Xellos részéről udvarlás az egész?” kérdezte kíváncsian és egy kicsit szórakozottan.

 

Ekkor a sárkány szemei kikerekedtek „Te tényleg azt hiszed, hogy lenne valami kettőnk közt? Bár néha tényleg félreérthető a helyzet az egyszerű halandók számára, de én soha nem akarnám őt a közelembe. Ösztönösen utáljuk egymást, teljesen mindegy, hogy hogyan viselkedünk, hogy milyen személyiségünk van. Lehet egyikünk charme-os, vicces, másikunk kedves, vonzó, ez nem változtat a helyzeten.”

 

„A vér nem válik vízzé?” egyszerűsítette le a kifejtést Zelgadis.

 

„Pontosan.” biccentett rá Filia „Ha már itt tartunk miért a testvéri viszony Ameliával? Azt hitte mindenki végre megtaláltad az igazit, aki kivisz a depresszióból és boldoggá tesz.” most rajta volt a sor, hogy kérdéseket tegyen fel.

 

A sámán kicsit lehajtotta a fejét „Leszámítva azt a tényt, hogy ő egy hercegnő én pedig ha nagyapámat nem veszem figyelembe egy egyszerű ember?” komolyan a sárkány szemébe nézett „Amint megtapasztaltad Amelia kedves és odaadó, de hosszútávon eléggé megszállott lehet egyes dolgokkal kapcsolatban, lásd igazság, ami fojtogató lehet egy magányos farkasra nézve. Még így is, hogy feladott, néha szinte fájdalmasan naiv, és túlbuzgó. Nemrég Saillune-ban kerítőnőt játszott és megszervezett a tudtom nélkül egy randevút a kedvenc cselédjével. Érted mire akarok kilyukadni?”

 

Filia viccesnek találta a helyzetet, ahogy elképzelte Zelgadis arcát, mikor egy gyertyafényes asztal várta a szobájában egy teljesen idegen lánnyal, és nevetni kezdett „Igen, azt hiszem tudom.”

 

„Örülök, hogy legalább te élvezed a történetet.” mondta unott hangon, de lassan az ő ajkai is mosolyra görbültek. Végül többi társuk is csatlakozott a beszélgetéshez, és valahogy az este újból hasonlított a régi szép időkre.

 

Nit viszont kicsit aggódva nézett végig a csapaton „Ez egyáltalán nem jó... ha Zelas úrnő papja megtudja, hogy összebarátkozik a szükségben a sárkány és a kiméra, biztos mérges lesz.” önmagában sírni kezdett „Pedig most tényleg nem csináltam semmit!!! Gondoskodnom kell arról, hogy ezek ketten csak barátok maradjanak!” még egyet nyafogott magában „De Zelgadis amúgy is a Mazokut kedvelte! Most miért keres másvalakit????” leült Gourry és Lina mellé és új tervet próbált kieszelni.

 

xxx

-o-o-o-o-o-o-

A/N: Csináltam egy kis zavart a rendszerbe nem? Nit meg most takaríthat maga után, hogy életben maradjon. Vajon megússza ezt épp bőrrel? Ezt én is szeretném tudni!

Szerintetek milyen eddig?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.