Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.01.19

Tizenötödik fejezet

Vegeta nem tudta kirázni Goku arckifejezését az fejéből. Mikor kimondta, hogy kedveli, rájött, hogy mit fiatalabb társa mondott azt komolyan is gondolta. Az őszinte tekintete szinte ketté hasította a herceget, ezért kellett gyorsan rögtönöznie, hogy minden ami köztük volt csak egy egy-éjszakás kaland. Igaz, hogy a Saiyanok között gyakori volt a szexuális kapcsolat, de soha nem járt ez Ki cserével.

De egyszerűen elfogadhatatlannak tartotta, hogy így beadta a derekát. Ő adta be a derekát, nem pedig fordítva! Lassan ott tart ha a szégyenre szinonimát keresne, az ő neve lenne másodikként feltüntetve. Születése óta sikeresen takarta el még Raditz és Nappa elől is, hogy Deaka, annyira, hogy már maga is elhitte. A borzas férfi viszont gyenge pillanatában megérezhette, hogy képes meghajolni az arra méltó domináns Ziraknak. Egy dologgal tudta eddig nyugtatgatni magát, hogy mindketten berúgtak attól a hatalmas mennyiségű alkoholtól, amit lenyakaltak és az egész tudatlan semmiség.

Részegek voltak, legalábbis ő biztos. Dende szerelmére, ötven éve nem itta le magát annyira mint azon az estén! Mindenki a földön, vagy valamilyen bútoron feküdt, egyedül ő és Kakarott tartott ki az utolsó üveg ír whiskey mellett, amit már tényleg nem kellett volna meginniuk. Már reggel 4 óra fele lehetett, mert az ablakon át hallatszott az téli munkának induló embersereg – Vegeta, álmos vagyok. Menjünk aludni! – mondta nyafogva a fiatalabb Saiyan. Ő sem nézett ki valami fényesen, de Gokun csodálkozott, hogy még nem csatlakozott a felesége mellé a szőnyegre.

– Akkor aludj barom... én felmegyek a szobámba... – azzal feltápászkodott és szlalomban a falig elkóválygott és onnan támasztékkal akart továbbmenni, mikor egy nagy súly kapaszkodott bele a lábába.

– Nem akarok a földön aludni! Légyszi, légyszi!! – beszélt hozzá társa gyermeki hangon.

– Jól van na! – csuklott egy nagyot herceg. Segített a másiknak felállni és szobák felé vették az irányt. –  Még a Bulmától kapott parfüm sem tudja eltakarni Kakarott szagát. Mennyi nőstény Saiyan tárná szét a lábát, mikor megérezné ezt az energiát, és biztonságot ígérő Kit. Legalább akkora harc menne érte, mint magáért a királyért. Újabb dolog, amiben versenghetnénk. – Az összes szoba be volt vetve a parti-vendégek számára, csak nem használták ki a lehetőségeiket. Lassan az első szobába tántorogtak, majd Vegeta az ágyra próbálta helyezni Gokut, aki viszont kapaszkodva az egyetlen biztos tárgyba, vagyis belé magával rántotta – Kakarott! Eressz el, én is aludni akarok!

– Akkor maradj itt! – szorította magához a herceget – Elég nagy az ágy!

A herceg minden más esetben ellenkezett volna, de mihelyst vízszintesbe dőlt, érezte, hogy a szemei elnehezednek és félt, hogy nem jut el a szobájáig – Hnn... – helyeselte, majd kicsit beljebb lökte a másik Saiyant és kényelembe helyezte magát.

Mikor már azt hitte, hogy alszik, meghallotta fajtársa szólítását – Mmmmm... Mi az már megint?! –  kérdezte irritáltan, közben észre sem vette, hogy a nyakába lihegnek.

– Semmi... csak olyan jó illatod van! – most már meghallotta a mély lélegzetet.

– Büdös vagyok te idióta! Most hagyj aludni! – próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a másik egyre közelebb kúszik hozzá, megfogja combját, hozzásimul hátához mellkasa.

– De Vegeta nagyon jó illatod van. Sokszor érzem rajtad ezt és most... – gyenge érintést érzett a nyakán, mibe beleborzongott. Ezt már nem ignorálhatta tovább és szembefordult Gokuval, közben a világ is megfordult teljesen rendetlen irányban. Oh igen... tényleg nem kellett volna az utolsó KETTŐ üveg.

– Rántsd meg a kígyódat Kakarott, de ne én legyek guminőd! – nézett rá szúrósan, amennyire csak tudott elmosódott látásától.

Ám a másik Saiyan mást tervezett, a füléhez hajolt és belesúgta – Vegeta... nem választanék senki mást csak téged – és a pillanat hevében megtámadta a herceg száját.

– Kakarott! – ellenkezett gyengén mikor szét váltak, majd újra beszéd képtelenné vált. A második csók okozta szikra, az alkohol adta kábultság és Goku szuggesztíven mozgó kezei, szikrát gyújtott és belobbantott testében. Amit ez követett már az ő emlékeiben sem volt tiszta. De a homályon áttört társa kemény kezeinek érintése, a nyelveik harca és az intenzív kín és szinte szétszakító gyönyör mely utána következett. Hallotta az elméjén lévő ködben, hogy egymás nevét hívják, a mocskos hangokat, melyek mindkettőjük száját elhagyták, és bűnös ritmust, ahogy testük összeért.

Másnap, vagy inkább aznap, szerencsére rá előbb jött az ébredés és egyben a fájdalmas kijózanodás. Miután kinyitotta szemeit és a kezdeti zavarodottság után, először a szobát azonosította be, majd az arcot mely csak centikre volt sajátjáról, végül saját izmai adtak teljes képet, hogy mit is tettek pontosan hajnalban. Amilyen lassan és észrevétlenül csak tudott, kicsúszott az ágyból. Kicsit pánikolt, mikor előző esti partnere el kezdett mozogni, ahogy az ágyban nem maradt senki aki melegítse, de megtalálta a takarót és aludt tovább. Kifújta a levegőt, és kínzó hajoldozás közepette összeszedte a ruháit a földről.

Vegeta nem érzékelt mozgást a folyosón és a szobából halkan kilépve szélsebesen a sajátjába ment. Ott vett egy forró zuhanyt, elvörösödve azon, hogy olyan helyen is kell tisztítania magát, ahol eddig soha. Gondolkodott, hogy lefeküdjön e, de inkább bevett három aszpirint és tiszta ruhába öltözve lement reggelizni.

Végigsétált a nappalin, ahol a társaság éppen akkor tért magához. A konyhába érve Mrs. Brief már a reggelit készítette, a Saiyan nagy örömére – Jó reggelt Vegeta! Látom téged nem viselt meg annyira a tegnap este, mint a többieket! Bár nem látszol valami kipihentnek!

Ő erre csak a szeme közti pontot masszírozta két ujjával, hogy elmúljon legalább a fejfájása – Későn kerültem az ágyba ennyi az egész. – mondta közönyösen. Vegeta maga sem tudta, felidézni vagy inkább elfelejteni szeretné ma hajnalt. A szőke asszony elébe tett egy nagy tál ham and eggs-et és palacsintát, amihez ő rögtön neki is látott – A helyzet csak kellemetlenebb lesz, mikor szembe kell néznem Kakarottal.

– Jó reggelt mindenkinek! – jött a jókedvű hang a nappaliból. Goku is felébredt és a hangjáról ítélve sokkal jobban volt, mint a herceg. Vegeta az egyik kezével letakarta szemét, hogy csak az ételt láthassa.

– Még túl korán van nekem ehhez – állapította meg fáradtan.

– Jó reggelt Mrs. Brief! Vegeta! – köszönt a konyhában lévőknek a fiatalabb Saiyan. Mrs. Brief vidáman visszaköszönt, majd a sütőhöz fordult, míg a herceg próbálta tudomást sem venni róla. Viszont Goku melléje ült.

– Jól aludtál Vegeta? – kérdezte kedvesen fajtársa.

– Hnn... – helyeselt, majd a következő falatra koncentrált, fel sem nézve kérdezőjére. Érezte, hogy arca vörösödni kezd, mind zavarában, mind mérgében. Kicsit elfordította fejét Gokutól, hogy véletlenül se láthassa meg milyen színre váltott.

– Vegeta, ha nem vagyok túl indiszkrét kérdezhetek valamit? – a Saiyan hangszínén még csak a bizonytalanság legkisebb hulláma sem hallatszott.

– Oh Kami! Most lennék igazán szívesen halott! – szorult össze a nyomra – A puszta léted indiszkrét Kakarott! Bökd ki és hagyj békén!

– Mi történt miután elmentél aludni? – Vegeta annyira meglepődött, hogy amelyik kezén a fejét tartotta megcsúszott és beverte a fejét az asztalba. Felemelte arcát és most először nézett Gokura. A harcos felnevetett a herceg zavart arcát látva és a fejét vakarva folytatta – Miután elmentél nem emlékszem semmire! Azt hittem te tudod, hogyan kerültem be az egyik vendégszobába.

Vegeta nem tudta mit mondjon. Attól tartott, ha valamit megemlít Gokunak, visszatérnek a hajnali események emlékei. Nem hitte el a szerencséjét! Volt benne egy kis csalódás, hogy a másik Saiyannak még csak egy emlékfoszlányra sem méltatta a vele való szexet, de ajándék lónak ne nézd a fogát – Honnan tudjam idióta, hogy mit csinálsz részegen? Biztos holdkóros vagy és félálomban találtál magadnak egy szobát! – ezzel a beszélgetést befejezettnek tekintette és teljes gőzzel a reggelijéhez látott.

– Ne légy ilyen gonosz Vegeta! Csak kérdeztem! – majd ő is enni kezdett

– Hmmm... – nem hatódott meg különlegesen Goku sértett hangján. Majd kiheveri. De vajon Ő képes lesz e ezt a hajnalt teljesen meg nem történtként kezelni?

Látszólag igen. Két hét nyugalom után képes volt felvenni a régi edzéstervet a másik Saiyannal. Fiatalabb társa nem mutatta jeleit, hogy bármilyen emlék is visszatért volna, így minden könnyen ment neki is. Két hónap eltelte után végleg lekönyvelhette az egészet egy egy-éjszakás kalandként. Csak egy valami nem hagyta a büszkeségét nyugodni. Miért Ő volt alul?!

~o~O~o~O~o~O~o~

Oh igen, már emlékezett mindenre – A szemétláda úgy hazudott másnap, mint a vízfolyás. – hasra fordult és eltemette fejét a párnába. Utálta azt az estét, mert megnyíltak előtte olyan érzések, melyeknek soha nem szabadott volna napvilágot látniuk. Hangosan soha ki nem fogja mondani, de Cell halála után, míg Goku a túlvilágon volt, észrevette, hogy nem csak gyűlölettel és közönnyel vannak tele a gondolatai, ha riválisán jár az esze.

Az erő, mely mindig körülölelte a harcost, igéző lehetett volna bármely Saiyan számára. A fúziónak „hála” egy pillanatra megismerhette, mit jelent a teljes bizalom egy másik lény iránt, és az összes szentimentális baromság, mitől mindig felállt a szőr a hátán. Mégis, mintha az érzések egy része mélyebb gyökeret vert volna benne, és vágyódni kezdtek, hogy növekedjenek, egyre elgyengítették zord személyiségét. A hét évig csak piszkálódó érzések követelni kezdték volna jussukat az életben. Bulma iránt érzett vonzalma remélte, hogy eléggé elcsitítja a dolgokat, de félévvel ezelőtti incidens után nyilvánvalóvá vált, hogy hülyeség volt az egész.

Vére mindig is egy tiszta-vérű Saiyan után vágyott, melyet Goku kedvességével meg is kaphatott volna, ha az esze nincs a helyén. A folyamatos vágy lassan kikészítette, mit a farka visszanövése csak intenzívebbé tett, és már csak arra várt, hogy vége legyen a köteléknek. Csak lenne már vége.

~o~O~o~O~o~O~o~

Noeven benyitott a raktárba, ahol Gokut a padlón ülve találta – Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd fiam? – sétált a férfi mellé.

– Vegeta nem akar többet a kötelékünkről hallani. Azt mondta, hogy majd elmúlik, de... – sóhajtott egy nagyot. A csendben csak a reaktor zúgását lehetett hallani, míg az anyó némán figyelte a letört Saiyant.

Mivel az öregasszony nem látta a jövőt, nem akart semmit hozzáfűzni. Ha Goku most feladja a harcot a herceggel, akkor méltatlanná válik és valójában pár hónap leforgása alatt a kialakult csonka kapcsolat felbomlik. Pedig a későbbiekben nagy hasznára válhatna a csapatnak a kettőjük köteléke. Végül úgy gondolta, hogy felpróbálja vidítani az ifjút – Gyere kedves, van egy kis desszert a hűtőben, pont jól jön egy kis gondűzőnek.

– Nem is tudtam, hogy sütöttél – kapta fel fejét a borzas hős. Pont ez kell neki, egy nagy adag sütemény és képes lesz könnyebben venni a napot. Felugrott és már követte is az anyót.

~o~O~o~O~o~O~o~