Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.01.07

Tizennegyedik fejezet

 

– Hogyhogy ilyen korán végeztél Vegeta? Azt hittem, hogy még jó néhány óra, mire az edzésednek vége lesz. – próbálta a szokásos viselkedésével oldani a helyzetet.

 

– Tárgytalan Kakarott – Noeven küldte őt Lovagehez, hogy hozza el a langaléta kabinjához a belépési kártyáját, mert hiányzott valami, ami ELVILEG kellett volna a mai gyakorlat folytatásához – A vén ribanc valahogy tudhatta, hogy én vagyok a téma... Lovage az a seggfej... – Az egyik olyan raktárba mentek, ami messzebb volt az edzőteremtől és kabinoktól. Miután az ajtó bezárult, a herceg megfordult és másik szemébe nézett – Ki beszélt neked erről?

 

– Miről? – felhúzta a szemöldökét, mert értelmetlen volt számára az ilyen rövid kérdés.

 

– Ne játszd a hülyét Kakarott a kötelékről beszélek! Ki szólt neked arról, hogy ez létezik?! – kiáltott mérgesen.

 

A magasabb Saiyan rázta a fejét – Senki. Noeven ugyan segített megérteni, hogy mit jelent de az érzés már mióta a hajón vagyunk elkísér. Te is tisztában vagy vele?

 

– Már hogyne lennék idióta! Azért próbáltam kerülni a társaságod, hogy ne érezzem. – kulcsolta újra össze a kezét – Nem is értem, hogy jöhetett egyáltalán létre! – néhány pillanatnyi csend, óráknak tűntetek mindkettőjüknek.

 

– Vegeta... én is emlékszem arra az estére. – nézett komolyan idősebb társára.

 

– Miről beszélsz? – fordította el tekintetét, mert már szíve megdobbanásából tudta, hogy mire gondol a másik.

 

– Bulma születésnapi partiján... nem voltam olyan részeg, mint amilyennek elsőre látszottam. – hagyta, hogy szavai eljussanak a másik agyáig.

 

– Hnn. Szóval emlékszel. Mióta? – pillantott olyan ridegen, amennyire csak tudott, de nem sikerült valami hatásosra... vagy mégis.

 

– Én... – sóhajtott egy nagyot – … Vegeta, én az elejétől emlékszem mindenre – mikor látta a férfi szúrós tekintetét, rájött, hogy ezt már nem kerülheti ki, hát akkor mindet bevall, és mutatóujjait összeértetve szokásos mosolyával, kicsit pironkodva kezdte – Haha.... kicsit rájátszottam a részegségemre a nappaliban akkor éjjel. És később...

 

– És később... – veszélyt sejtetett a herceg hangsúlya. Közelebb lépett Gokuhoz, aki bár nem hátrált de nyelt egyet. Nem akarta részletezni, hogy kinek a poharába töltötte az alkohol felét.

 

~o~O~o~

 

Mrs. Brief eltüsszentette magát a Földön – Jaj nekem, csak nem megfáztam?

 

~o~O~o~

 

– Később, mikor meggyőztelek, hogy maradj velem, már félig józan voltam. – erre herceg megragadta a borzas hős gi felsőjét és a falhoz szorította.

 

– Te aljas, megátalkodott rohadék. – szisszent végtelen dühvel a Saiyan – Hogy merészeltél így kihasználni?! A Saiyan herceg vagyok te fatökű seggfej!

 

Goku, mikor belenézett Vegeta lángoló szemeibe, a harag mellett, sértettséget és csalódottságot látott. De meglepte, hogy árulást viszont nem – Egy pillanatig sem gondoltam, hogy kihasznállak. Kedvellek Vegeta. Már nagyon régóta, és ez az érzés minden nappal egyre erősebb.

 

Az alacsonyabb férfi is szemezett a másikkal, majd elhúzta a száját undorodva – Lószar az egész. – eleresztette a harcost – Te mindenkit kedvelsz, mindenkiért aggódsz, mindenkire ugyanúgy vigyorogsz. Ezért is mindenki a barátod. Aznap este csak elszórakoztunk, és történt közben egy kis baleset. Kis idő múlva a kötés amúgy is megszűnik, magam sem értem miért izgattam egyáltalán fel magam.

 

– De Vegeta... én nem úgy... – próbált protestálni.

 

– Figyelj, rég kiegyeztem azzal, hogy haverok vagyunk és ennek megfelelően viselkedem, eljárok veled edzeni, és az unalmas emberi rendezvényekre a többi idiótával. Saiyanok közt sokszor előfordult a haveri kielégítés, de ennyi volt. Felejtsd el azt, ami Bulma születésnapi partiján történt! Nem jelentett se nekem se neked semmi. Ezzel lezártuk a témát. – azzal messzebb lökte az ajtótól a földön nevelkedett hőst és távozott.

 

– Vegeta... – sóhajtott a fiatalabb Saiyan egy nagyot; ezzel egyet lépett előre, kettőt hátra.

 

A herceg után az ajtó beárult és kiengedte a gőzt. Nem akarta megtudni, hogy mérgében vagy épp zavarában vörösödött el a feje. Ezért sem volt olyan egyszerű meggyőzni a másik férfit, hogy közömbös volt számára az az éjszaka – Legszívesebben letéptem volna azt az üres fejét. De csak így győzhetem meg arról, hogy ami köztünk volt, annak nincs folytatása. – tisztában volt vele, hogy egy ilyen kötelék megszakítása fájdalmas, de újra a maga ura akart lenni.

 

– Tudod, hogy amit most mondtál Gokunak az a lószar. – lebegett Noeven a szomszédos ajtó mellett.

 

– Fogd be vén szatyor, ne hallgatózz mások vitájába! Te nem teszel semmit a beteljesületlen kötés ellen, úgyhogy magam veszem kezembe a dolgokat. – kulcsolta össze önelégült vigyorral kezeit, miközben feléje ment.

 

– Csak elvette, amit magáénak érzett. Tisztában vagy azzal, hogy apád törvényei szerint meg kellene hajolnod Goku előtt? Úgy látom, hogy túlságosan tisztel, hogy csak úgy erőszakkal kiköveteljen. Ezért nem teljes köztetek a kapcsolat. – vázolta fel meglátásait.

 

– Hnn... – emelte fel gőgösen fejét – Magamnak köszönhetem, hogy van még menekülési esélyem banya.

 

– Hohohoho! Szép álomban élsz fiam! – megfordult és a kabinja felé lebegett.

 

Egy pillanatra mereven nézett az anyóra, de végül mégis rákérdezett – Mit jelentsen ez?! – kiáltott mérgesen utána, majd követni kezdte – Válaszolj vén szipirtyó!

 

– Olvass utána az adatbázisban, ahogy Gohan teszi. – kiáltott hátra, de Vegeta megfogta a vállát.

 

– Nincs időm erre Noeven! Mit értesz a megjegyzésed alatt? – kérdezte fele akkora határozottsággal, mint elsőre.

 

Az anyó megfordult, és botját leértette a talajra – Ahhoz hogy egy kötés kialakuljon, a domináns fél kezdeményezésére, a másiknak nyitnia kell. Te minden bizonnyal megtetted. Gokunak szabad utat adtál, és csakis az ő határozottságán múlik, hogy teljes legyen. Neked ebbe már nincs sok beleszólásod, csakis ez a szóbeli pocskondiázás, amit most alkalmaztál. – oldalra döntötte fejét – Elég érthető voltam?

 

Vegetanak a szavak hallatán a falhoz kellett botorkálnia és megtámaszkodnia, míg a másik kezével a homlokát fogta – Old fel. Nem tehetem a riválisomat a szeretőmmé. – a matróna hallotta a kétségbeesést a herceg hangjában.

 

– Már korábban közöltem a válaszom. – rázta a fejét – Tedd félre az elavult büszkeséged, mert ebből máshogy nem menekülhetsz. – majd felemelte botját és ellebegett a folyosóról.

 

Még pár percig állt egy helyben Vegeta, majd a szobájába ment, és most először emlékezett vissza arra az estére.

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

– Várj Cress! – hallotta, hogy valaki szólítja a háta mögött.

 

– Gohan! Mi van kölyök? Jössz segíteni? – állt meg, hogy megvárja a félvért.

 

– Az is, de szeretnék többet megtudni a kezeidről.

 

– Rendben, gyere akkor! – beugrott még a kabinjába a szükséges alkatrészekért, majd az edzőterembe mentek, ahol a kapszula kibontása után el is kezdték a munkát. Cress feltette nagyítóját és újból szemügyre vette generátort. Most már kibontotta az oldalsó panelokat teljesen, így könnyebben hozzáférhetett – Jól láttam elsőre is. Kiégett a három chip, ami az energiát szabályozta. Az idióták túl gyenge kompenzátort tettek a gépbe, így magasabb gravitációnál az egész gépet is leterhelték.

 

– Meg tudod javítani? – érdeklődött Gohan.

 

– Persze! Te pedig segítesz! – közölte vidáman vele. A szerszámtartóba nyúlt és kivett egy kapszulát, és azt kibontva egy szekrény jelent meg – Nézd meg elsőnek ezt, – mutatott a kompenzálóra – keress egy hasonló kinézetű dolgot a szekrényben.

 

A fiatal Saiyan bizonytalanul kezdte meg a keresést, és bele is tellett neki fél órába, mire beazonosított a megfelelő alkatrészt – Meg van.

 

– Jó, ez az. Akkor most te szereled ki a régit és rakd bele az újat. – nyújtotta feléje a csavarhúzót.

 

– Nem hinném, hogy ezt nekem kellene csinálnom. – mondta zavartan.

 

– Ugyan, ez csak a beszerelés, a beállítás úgyis az én dolgom lesz. Tanulni akartál, hát most itt az alkalom. – nyomta a kezébe a szerszámot – Majd én adom a cuccokat, amik kellenek, úgyhogy arra sem lesz gondod.

 

Gohan végül rábiccentett és nekilátott a feladatnak. Egyszer szembespriccelte őt az olaj, de egész simán ment a másik férfi útmutatásaival a feladat. A chipeket is ő cserélte még le, annyira beleélte magát a munkába. A finommechanikai beállításoknál viszont már csak megfigyelőként állt a szemüveges társa mellett.

 

– Cress, mióta vannak meg a gépi végtagjaid? – kérdte a félvér ráfeledkezve a férfi kezeire.

 

– Úgy húsz éve. Akkor még azon a bolygón voltam ahova kiküldtek csecsemőként. – felhorkantott – Nem volt valami sikeres ez a „pisisként kiküldjük a gyereket világot meghódítani” program. Én imádok harcolni, de jobban leköt az elektronika és a hozzá fűződő tudomány, ezért is dolgoztam a Braktaun az ott élők fejlesztési részlegén akkor még csak gyakorló mérnökként. Aztán egy nap az egyik barom nem ellenőrizte le a biztonsági programmal a rendszert és az egyik teszt kezdetén a gép felrobbant. Én még a szerencsésebbek közt voltam, mert sok embernek a fél agyát vitte le, azok most zöldségként fekszenek valamelyik intézetben. – sóhajtott egyet majd folytatta – Mikor magamhoz tértem, már rám voltak operálva a mechanikai végtagok, melyek jó alapot adtak a továbbfejlesztésre – vigyorogni kezdett szélesen – Például az Icejinektől szerzett technikát szépen be tudtam építeni!

 

– Nem fáj, amikor szereled? – érdeklődve hallgatta Cress történetét.

 

– Egyszerűen kikapcsolom a receptoraimat javítás közben. Sage néha besegít, ha egy kézzel nem bánok el vele. Amúgy van egy hasonló technika a raptorokban is. Kinyithatsz két panelt és a kezedet belehelyezve a kilőtt Kit az is továbbítja. Nem generálja erősebbre, ahogy az én kezeim, de ha nincs muníciód jobb a semminél. Ezért edzünk a kolónián sokat Sagegel. – lágyult meg kifejezése a párjára gondolva.

 

– Sagegel, régóta ismeritek egymást? – nem sokat tudott kiszedni korábban a lánytól de biztos volt benne, hogy Cress beszédes természetéből adódóan többet fog hallani.

 

– Vicces milyen a sors, nagyi egy fordulóval szedett össze kettőnket, na persze több társunkat is, mikor úgy húsz évesek voltunk. Könnyen találtunk közös témát, én építettem a hajókat ő meg elvezette őket. Őt soha nem zavarták a fém végtagjaim, engem elbűvölt a harcokban a szenvedélye és technikája. Sagebe a bolygóján volt harci pilóta. Arra képezték ki, hogy a gépben ülve az ellenséget elpusztítsa, kezdetben virtuálisan, majd később valós harcokba. Közben belenevelték az abszolút engedelmességet, jó adag rettegéssel és még most is, annak ellenére szabad, megmaradt a szerény egyénisége. – erre széles, virgonc mosoly szegeződött az arcára –Imádom amikor kijön belőle az őrült amazon ha az egyik raptort vezeti. Na meg persze engem az ágyban – kacsintott egyet rá.

 

Gohan kicsit elpirult – Örülök, hogy boldogok vagytok!

 

– Majd neked is találunk egy dögös bigét, ne izgulj! – végzett a beállításokkal, úgyhogy a beszerelés volt már csak a feladat.

 

– Mondtam már Cress, hogy már van barátnőm. – motyogta kicsit durcásan.

 

– Oké, felfogtam! Most inkább segítsd a padlólemezt felszedni. Bekötjük a kicsikét, aztán kipróbáljuk. – a két Saiyan gyorsan dolgoztak, viszont egy elektromos kisülés megpörkölte egyszer hajukat. A szemüveges férfi kifúlt egy kis füstöt – Pfúúú... néha egy kis gőz nem árt! – majd folytatták a munkát és négy órán belül letesztelve készen is állt a gravitációs edzőterem a használói számára. Összecsapták a fiúk kezüket és elégedetten mentek vacsorázni.

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.