Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.12.17

Tizenkettedik fejezet

 

A bolygóra leszállva az első útjuk a tankállomáshoz vezetett. A fizetés után lezárták a hajót az egyik bérelt raktárára, majd Gohan, Picollo, Lovage és Cress gravitációs generátort kerestek az ócskásnál, Noeven, Sage, Goku és Vegeta a másik irányba mentek az élelmiszerek felé. Város épületei kecsesen nyúltak fel szinte végtelen magasra az égbe, melyek közül a legtöbb űrhajó dokként szolgált. Fentről a sok apró fények a felhasznált zöld, szürke és kék anyagoktól szikraként tűntek ki. A liften lefelé haladva a repülő gépjárművek nagy tömege közlekedett több szinten keresztül, míg a földszínre érve alig látszódott a nap, viszont a rengeteg lámpa visszaadta a fényveszteséget.

 

Noeven csapata bevásárolt egy kicsit, melyet kapszulákban sikeresen tároltak, az anyó vett pár dolgot, melyet a Földön nem lehetett kapni, és leültek egy étteremben enni. Egyik férfi kifejezetten örült, hogy másik Saiyannal lehetett együtt. Mintha kaptak volna néhány szabad órát, mit együtt tölthetnek, még ha a másik nem igazán tűnt beszélgetős kedvében, de közös evés is jó kikapcsolódás volt.

 

Az anyó gondolta feldob egy témát – Szóval Goku, hogy találkoztatok Vegetával? – kérdezte kedvesen miután a két nő befejezte az evést és elvitték tányérjaikat.

 

A hercegtől egy szúrós tekintetet kapott, mely csak úgy ordította, hogy „ha valami rosszat mondasz megöllek”. Biztos volt benne, hogy Lovage elmesélt neki mindet, tehát nincs szüksége hallania ugyanazt Kakarottól.

 

– Hát... – nyelte le a szájában lévő falatot – … Vegeta eredetileg Dermesztő szolgálatában állt és az volt a feladata, hogy a Földön irtson ki mindent, hogy eladható legyen. – kiürítette a tányérját és folytatta – Ja és Dragon Ball-okat is szerette volna megszerezni, hogy halhatatlanná tegye magát.

 

– Banya! Ezt már tudod. Mit akarsz ebből kihozni? – nem akarta végighallgatni az ősrégi mesét. Ez múltjának olyan része volt, melyet Dermesztő halálával maga mögött hagyott.

 

– Jó akkor kérdezek valamit, amit nem tudhattam meg. – az öregasszony zárt szemei még jobban feldomborodtak – Milyen érzés volt az egyesülés? – Vegeta fulladozni kezdett a falatban – Mármint a fúzió?

 

Goku felnevetett egyik kezével a herceg vállát veregette a másikkal a fejét vakarta – Nem igazán emlékszem, hogy mi történt, de olyan volt, mintha egy nagyon kényelmes ágyban feküdnék és közben zene menne. Hallottam a kint folyó harcot, mégis nyugodt tudtam maradni és figyelni, mintha csak TV-t néznék.

 

– Vén ribanc... – sikerült rendesen lenyelnie az ételt, és elrántotta a hátát a magasabb férfitől. Soha nem szerette, ha fogdosták, de mióta tisztában van a földi hőssel kötött félkötelékkel, azóta próbált minél jobban távol kerülni tőle. Bár egy űrhajón ez nagyon nehéz volt, és nem könnyítette a helyzetét, hogy Noeven mindig úgy nézett rá, mintha tudna még valamit.

 

– Ugyan-ugyan Vegeta. – nyugtatta az anyó mérges társát – Nem...

 

– Noeven! – szakította mondandóját félbe Sage – Bukjunk le. – suttogta figyelmeztetően.

 

– Oh.. – nézett kissé meglepve, de mikor meglátta, hogy a nő kikre mutat, sóhajtott egy nagyot – Már megint ők... – leszállt székéről, így takarásban volt, míg Sage leguggolt melléje a terítő alá. Goku kérdőn lenézett rájuk.

 

– Mi történt? – oldalra döntött fejével még gyermekibben tűnt, mint általában.

 

– Észrevettünk néhány kevésbé kedves régi ismerősünket, és nem szeretnénk feltűnést kelteni. Békés távozást terveztünk, remélem Lovagék is eltűnnek mielőtt észrevennék őket. – nézett komolyan a szerencsétlenségükre feléjük haladó három fakó zöld bőrű idegenekre. Nagyjából egyformán néztek ki, csak a hajszínük különbözött, vörös, fekete és kék.

 

– Kakarott egyenesedj ki! – szólt a földön nevelkedett Saiyanra a herceg – Ha így maradsz felkelted a figyelmet. Egyél tovább. – Goku biccentett és tette, amit mondott régi riválisa.

 

Csak pár falatot tudtak enni, mikor egy mély hang megszólalt Vegeta mögött – Hé Saiyanok! – úgy tettek, mintha meg sem hallották, erre rácsapott egyikük az asztalra – Hozzátok beszélek majmok!

 

A hercegnek nem kellett több, villám gyorsan felállt és egy maradékos tálba csapta a lény fejét – Nem tűröm, hogy tiszteletlenül beszéljen velem egy alsó osztályú Duugo. – mondta ridegen, majd megmozgatta kék hajú fejét – Ismerkedj a magadfajta moslékkal. – Goku nem tudta, hogy közbe lépjen, vagy sem. Úgy tűnt a másik kettő nem készül támadásra, így ülve maradt. Végül Vegeta elengedte az idegent, és összekulcsolta kezeit – Mit akartok?

 

– Négy fajtársadat keresünk. Azt szeretnénk tudni, hogy nem láttál egy vénasszonyt, egy csendes nőt, egy nagyszájú és egy magas férfit? – kérdezte irritáltan a vörös hajú. Nem tetszett neki, ahogyan a társával bánt a herceg, de az érzékelői túl magas értékeket mutattak, hogy packázni merjen vele.

 

– Miért gondolod, hogy azért mert Saiyan vagyok, ismerek mindenkit, te fattyú? – hangvétele elég volt, hogy tiszteletet teremtsen maga körül. Még mindig tudja, hogyan kell bánni az alja-néppel.

 

– Jobb lenne, ha keresnéd a bajt Saiyan. Didergés (Frieson) katonái vagyunk és jogunk van kérdéseket feltenni ezen a bolygón. – szólalt meg a fekete hajú Duugo – Mi a neved és társadé?

 

A herceg önelégülten elvigyorodott. Annak ellenére, hogy nem volt annak idején a legerősebb, így is szép nevet szerzett az Icejinek birodalmában, főként a birodalmi találkozókon szeretett kegyetlen játékokat játszani Nappaval és Raditzzal a gyengébb fajokon – Vegeta herceg vagyok, az ülő társam pedig Kakarott.

 

A három szerzet szívta a levegőt erősen a neve hallatán – Azt hittük, hogy régen meghaltál a Nameken. Az utolsó jelentések azt mondták, hogy Dermesztő megsemmisített hűtlenségedért.

 

– Nem halok meg olyan könnyen. Ha ennyiért jöttetek tűnjetek innen, mielőtt kitépem a beleiteket. – jeges mosolyától a három földönkívüli megremegett.

 

– Rendben Vegeta herceg. Majd később az urunk eldönti, hogy mi lesz veled, miután megtudja, hogy életben vagy. – és távolodni kezdtek a Saiyanoktól.

 

– Hmm... majd meglátjuk. – még egy percig nézte, hogy elég messze mennek, majd visszaült a helyére és tovább evett.

 

Goku a vállánál fogva átkarolta Vegetát, és úgy dicsérte meg. A testi kapcsolattól kissé megborzongott – Jól elbántál ezekkel Vegeta. – az alacsonyabb férfi lecsapta a kezét de ő sértettség nélkül mosolygott rá. Még mindig megvolt a hercegben a régi önimádó/büszke egyénisége, mely ez nagyon tetszett a harcosnak, még ha még mindig rossz néven is veszi a fizikai közeledést. Megdobbant a szíve mikor a herceg arcán meglátta az elégedett vigyort.

 

– Gyerekkorom óta tudom, hogyan kell kezelni az ilyen alakokat. Ilyen nyomorult lényeket kellett irányítanom, és elég sokat megöltem belőlük, hogy tudják, hogy tisztelniük kell. – gondolt vissza a régi időkre.

 

– Szép munka Vegeta! – dicsérte meg az anyó férfit – Gyorsan végezzünk a beszerzésekkel és menjünk a hajóra. Van egy olyan érzésem, hogy sürgősen fel kell szállnunk. – a többiek helyeseltek és kikérték a számlát és útjukra indultak.

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

Időközben Piccoloék a műszaki osztályok kódorogtak. A Saiyanok vettek valami harapnivalót a standosnál és szendvicseiket fogyasztva nézegették az új és régi gépeket.

 

– Nehéz mostanság normális generátort találni. Új építése cudar drága lenne, ezért szoktam kipofozni személyesen. A kis barátnőtök nem is végzett rossz munkát a sajátjával, de vannak annál pöpecebb példányok is, amik kevesebb energiát nyelnek el. – mondta Cress, miközben az egyik gépet nézegette nagyítóján keresztül.

 

– Bulma csakis Vegeta miatt szerelte tovább a gravitációs kamrát. Úgy gondolta az emberek még nem készültek fel a földönkívüli utazásokra, ezért titokban tartotta a technológiát. – magyarázta Gohan.

 

– Okos csaj. Legalább így késlelteti a Föld megszállását. – viccesnek szánta de senki nem nevetett rajta.

 

– Mit akar ez jelenteni? – kérdezte Piccolo dühvel a hangjában.

 

– Ugyan már! Biztos már ti is észrevettétek, hogy egyes emberek mekkora barmok. Csak egy beképzelt pojácának kell beszólnia egy ott tartózkodó űrnagykövetnek, és búcsút mondhattok a kis bolygónak. – ellenőrizte közben a kábeleket, megfogatta a szájában a nyalókáját.

 

– Cress fejezd be hülyéskedést! Nagyon jól tudod, hogy amit mondasz nem igaz, és ezzel csak hergeled a többieket. – szólt rá komolyan Lovage.

 

– Jól van öregem, nem kell mellre szívni. De abban igazat kell adnod, hogy ameddig az emberek nem járnak az űrben, addig nem kell aggódni, hogy észreveszik más fajok a természeti forrásaikat. Az emberek pedig elég kapzsiak, hogy eladják más fajoknak azt. Ezzel nekem lesz igazam és tényleg beadják hosszútávon a kulcsot. – érvelt flegmán, kicsit sem meghatva szavai súlyosságán, és mielőtt bárki ellenvetést fűzött volna hozzá kiköpte a csonka pálcát és témát váltott – Ezt elvisszük. – helyezte vissza feje búbjára szemüvegét – Van pár hiba a belső rendszerben, de a hajón megvannak az eszközeim, hogy kijavítsam.

 

Gohan kiszedett egy kapszulát a zsebéből és BAM-mal szétnyitotta, mely egy széles platformot adott – Majd én ráteszem a generátort, te fizethetsz.

 

– Kösz haver. – és az eladóhoz ment, alkudni egyet. Negyed óráig tartott, mire visszatért társaihoz – Az vén ócskás jól megszívatott, de a végül beadta a derekát. Még maradt elég pénzünk egy kiadósabb ebédre. – örült a srác. Engedte, hogy fiatalabb társa bezárja a kapszulába a gépet, és zsebébe tegye.

 

– Akkor menjünk, mert két órán belül vissza akarok érni a hajóra. – mondta ridegen a langaléta.

 

– Nyugi Lovage, eleget fogunk még rohadni ott, egy kis friss levegő senkinek sem ártott még meg. Gohan látom, hogy éhes vagy! Gyere, hagyjuk ezeket főni a napon, mi meg keresünk egy jó kajáldát! – vágta hátba a félvért.

 

– Rendben. – rápillantott Picollora, hogy nem bánja a szétválás. Egy biccentés kapva, az energikus Saiyannal tartott – Cress?

 

– Hm? – ránézett Gohanra miközben haladtak az éttermi sor felé.

 

– Azon gondolkodtam, hogy miért számítasz te is kirekesztettnek a többi Saiyan közt. Talán kegyetlenebbnek kell lenned? Vagy mert ennyire technika rabja vagy? – érdeklődött.

 

– Oh, persze ti még nem is tudjátok! – csapta enyhén fejbe magát – Szó sincs ilyesmiről. A kolónián élők között elég sok haverom van, és addig nem is bánnak velem másként, míg nem kezdünk edzeni.

 

– Hogyhogy? – csodálkozott rá ennek hallatán.

 

A férfi rosszcsont vigyort dobott feléje – A raktár befejezése után harcolunk egyet, akkor megtudhatod. Rendben?

 

A félvér visszamosolygott – Elfogadom a kihívást! – Gohan körülnézett az éttermek közt – Mit szólsz ehhez a helyhez? – mutatott egy hangulatos kifőzdére.

 

– Nekem oké. A másik kettő meg nem érdekel. – elhúzták a függönyt és leültek egy üres asztalhoz. A pincérnő jött és felvette a rendelésüket, és nem is kellett sokat várniuk, hogy kihozzák az ételt. A forró tészta gőze játékosan tekeredett a levegőben, egészen a két Saiyan orrába. Érezni lehetett a frissen készített tésztán pirított hús, a zöldségek és a fűszerek ínycsiklandozó illatát. A két férfi neki is látott, s mire Lovage és Piccolo megtalálták őket, a tányér felét már meg is ették.

 

– Cress, már régebben szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg belenézhetnék e az adatbázisotokba? Érdekelne a Saiyanok története, minden jelszóval védett. – állt le egy kicsit az evéssel, hogy ne teli szájjal beszéljen.

 

– Miért védtek mindent jelszóval? – érdeklődött gyanakvóan a Namek.

 

– Mert korábban volt elég bajunk illetéktelen betolakodókkal. – magyarázta hűvösen Lovage.

 

– Persze haver, ha visszaértünk megmondom a jelszavakat, azt keress amit jónak látsz. Azt hallottam te most tanulsz? Milyen kiképző táborban és mit? – langaléta társa említett valamit, és jó témának hangzott.

 

– Nem kiképző táborban vagyok, hanem egy egyetemen. – mikor észre vette Cress felhúzott szemöldökét kifejtette – Egy olyan helyen, ahol elméletben tanítanak, minden fizikai ráhatás nélkül. A tanulás az ismeretek elsajátításához kell, hogy később azok alapján munkát tudjál vállalni. Én mechatronikát tanulok.

 

– Az meg micsoda? Ilyen cifra névvel biztos érdekes dolog lehet.

 

Mosolyt csalt az arcára társa véleménye – Nagyjából azt tanulom, amit te csinálsz. Gépészet, informatika és elektronika kombinációját.

 

– Akkor nem csoda, hogy könnyen megtanultad az űrhajónk vezetését. Gyere le néha a gépházba! Mutathatok neked pár hasznos dolgot.

 

– Tényleg? Nem hittem volna, hogy megengeded. – vidult fel a félvér.

 

– Szívesen kölyök! Jól jön a társaság, főként ha nem olyan mint Lovagé. – vigyorgott Cress.

 

– Ne hidd Gohan, hogy puszta jóindulatból teszi! A lusta disznó így akarja lerövidíteni a munkáját és a saját gépein dolgozni. – mondta irritáltan a szikár szépfiú – Korábban engem akart rávenni, de nekem nincs szükségem arra mocsokra, ami ott van.

 

– Jól van bálkirálynő, megértettük, és most fogd be. – intette le a nyakiglábat a férfi – És, van nőd már?

 

Az ifjú kicsit elpirult, mikor a magánélete került szóba – Igen, Videl a neve.

 

– Gondolom ember. – húzta a száját műszaki zseni.

 

– Igen, az de nagyon erős. Együtt mentettük meg középiskola alatt az embereket. – mosolygott bőszen.

 

– Ő az első nőd? – kérdezte.

 

Nagyobb lett a pír Gohan arcán de válaszolt – Igen, ő az első komoly kapcsolatom.

 

– Feltételezem, nem is voltál mással – mikor egy biccentést kapott, sóhajtott egy hangosat – Haaa... kölyök nem tudod miből maradsz ki! Nincs semmi bajom az ízléseddel, de nem ártana egy kis tapasztalatot szerezned. – majd egy közelebb hajolt a fiúhoz és odasúgta neki – Személy szerint én úgy gondolom, hogy egy bögyös Saiyan lánynál nincs is jobb. – majd a hátára csapott egy akkorát, hogy beverte Gohan fejét az asztalba – Ne izgulj a kolónián van elég csaj, hogy válassz köztük!

 

– Hehe... köszönöm, de hűséges vagyok a barátnőmhöz. – vakarta a vörös helyet a fején a félvér.

 

– Tudom, hogy az emberi elvek visszatartanak, de az aurád szerint szabad vagy mint a madár. Meg ezzel csak jót teszel magatoknak. Tanulsz néhány pozíciót az egyik gyakorlott donnától és otthon örömet okozol vele. – győzködte szégyentelenül fiatal társát.

 

– Nem hinném, hogy boldog lenne Videl, ha ezt hallaná tőlem. – Cress győzködését nem tudta, hogyan reagálja le.

 

– Mit gondol Sage erről a meggyőződésedről? – kapcsolódott be témába Piccolo.

 

– Sagenek és nekem is volt egymás előtt több szeretőnk, mielőtt eldöntöttük, hogy összeolvasszuk a Kinket. – magyarázta.

 

– Összeolvasztott Ki? – húzta fel szemöldökét a Namek.

 

– Saiyan párzási rituálé. Gohan, az adatbázisban bővebben ki van fejtve az egész, hadd ne jártassam most a számat feleslegesen! – folytatta az evést.

 

Piccolo viszont nem szeretett várni, és Lovage felé fordult – Esetleg te felvilágosítanál?

 

– Kis türelmetlen! – kuncogott, mire egymérges morgást kapott – Dióhéjban annyi, hogy ha egy Saiyan pár elhatározza, hogy egymáséi lesznek, kicserélnek egy szikrányi részt a belső Kijükből, így közelebb hozzák egymást.

 

– Ez akkor olyan mint a házasság? – kérdezett rá a félvér.

 

Cress lenyelte hangosan a falatot, közben hadonászott a villájával melyről szanaszét potyogtak az apró ételdarabok – Ez annál sokkal komolyabb. A kívülálló Saiyanok is érzik, hogy a másik foglalt, a párok pedig meg tudják mondani hogyan érzi magát a másik még univerzumok távlatában is.

 

– Korábban már adott át Son Goku energiát másoknak, mégsem kötötték össze egymást. – jegyezte meg Piccolo.

 

– Mert ez inkább az életenergia kicserélése, mint a harci Ki. Az emberek ezt hívják, meglepően találó módon szív csakrának. Ha valaki kompenzáció nélkül lenne képes átadni a másiknak, belehalna. Ez az energia az utolsó, mi elhagyja a testet a halálkor. – szürcsölte korábban kikért teáját.

 

– Most is érzed Saget? – érdeklődött a Namek Cress felé fordulva.

 

– Ja... de most intenzív érzelmet nem észlelek, szóval könnyen mellőzhetem a részletes megfigyelést. – ürítette ki a tányérját – Tudod, ez nem azért van, hogy a másik idegeire menjél, hanem, hogy érezd, ha valami gond adódik. Persze meg ha meg akar csalni, ami szinte lehetetlen.

 

– Wow! Nem hittem volna, hogy egy harcos faj ilyen kapcsolatot képes kialakítani. – csodálkozott Gohan.

 

– Máshogy úgysem köthetőek fajunk tagjai össze. A harc utáni éhségük sokszor annyira elvakítja azokat az idiótákat, hogy elfelejtenék a felelősségüket. Szerencsére nekem ilyen gondom nincs. – mondta flegmán Lovage.

 

– Szóval ez része a fajfenntartásnak? – kombinálta a Namek.

 

– Igen. Extrém esetekben, akár egyik megjelenhet a másik előtt, persze csak hallucinációként, de elég ahhoz, hogy beijedjen a másik. – mondta példaként.

 

– Erről is van úgy harminc kötetnyi anyag a gép memóriájában. Kiegészítve legendákkal és találgatásokkal. Egyszer el kezdtem olvasni, de a második fájl közben meguntam az egészet. – kikérte a számlát az éppen elmenő felszolgálótól. Elővett valahonnan egy nyalókát és szájába tette – Mehetünk?

 

– Ez azt jelenti, hogy apám és anyám között is van kötelék? – állt fel Gohan. A másik két Saiyan összenézett – Miért néztek így egymásra? – töltötte meg aggodalom hangját.

 

– Ez egy kicsit bonyolultabb, mint ahogy gondolod. – indultak el a kijárat felé.

 

– Hogy érted ezt? – követte az előtte menő férfiakat.

 

Cress válaszolni akart az ifjúnak, mikor a küszöbön kilépve belerohant valakibe – Uff! – egyet hátrált, mikor meglátta a közel 5 méter magas monstrumot. Szürke teste sziklakemény volt, zöld vállig érő haja nem illett alakjához, de erről megfeledkezhet nézője, mikor előtűnik háta mögül hatalmas buzogánya. A ruha, amit hordott sem jelentett semmi jót a Saiyanoknak – Francba. Lovage, itt az ideje, hogy pucoljunk innen.

 

A nagy szörny lenézett – No, lám kikkel nem találkozom ezen a szennyes bolygón. Két kis majommal. Frieson elégedett lesz. – és lenyúlt két áldozata felé, akik szélsebesen elugrottak. A melák a kommunikátorához nyúlt – Fiúk megtaláltam kettőt a négy szökevényből. – kapott valami választ, mert biccentett – Értettem.

 

– Figyelj Xuino, nem egyezhetnénk meg valahogy? – kérdezett rá Cress.

 

– Az uram ellenségei vagytok. Nincs alku. – előhúzta fegyverét – Most vagy megadjátok magatokat és velünk jöttök, vagy itt meghaltok. – lecsapott a földre vele mibe beletört a kövezet.

 

– Mi a baja veletek? – ugrott Gohan a nyalókás férfi mellé.

 

– Mondta nyakigláb, hogy néhány Icejin üldöz, mert feltörtem rendszereiket? Na Frieson egy közöttük. Tudtuk, hogy ez az ő bolygója, de eléggé peremterület ezért nem aggódtunk annyira. – világosította fel helyzetről a félvért – Kérlek bízd csak rám ezt a melákot!

 

– Hogy döntöttetek? – kérdezte az óriás.

 

– Sajnos most életbevágóan fontos küldetésen vagyunk, de utána ha akarod bejelentkezünk hozzátok. – persze a második része nem volt igaz, de kit érdekelt.

 

– Szóval a válasz nem. – emelte fel a földről a buzogányt és egyenesen a Saiyanok felé lendítette, mely elől kitértek – Akkor halottak vagytok. – és egyre gyorsabban csapkodott.

 

Néhány perce ment a macska egér játék, mikor Gohan nem bírta tovább – Piccolo, ha így folytatják elpusztítják a fél várost. Vissza kell támadnunk, de Cress csak jobbra-balra ugrál. – követte a szemével a férfi mozdulatát.

 

– Úgy látom, hogy valamit csinál a kezeivel. Lovage sem támad semmit, csak védekezik. Bizonyára neki a sámáni erején kívül nincs más. – elemezte a helyzetet – De azt mondta ez az ő gondjuk, nem javaslom, hogy közbeavatkozzunk.

 

– Mi tart eddig Cress?! – kérdezte frusztráltan Lovage.

 

– Kész vagyok! Kapd el a motyóim! – két táskára való kacatot dobott le a háztetőről a langaléta kezébe.

 

– Honnan jött ez a sok szemét?! – dühödött jobban be a szikár szépfiú.

 

A nyalókás férfi felnevetett – HAHA! A részecskegyorsítóimban tároltam őket! Csak néhány dolog vész esetére!

 

– A fele édesség! Hol van abban a VÉSZ?! – ordított minden erejéből, így a hangja egészen elvékonyodott és rikácsolóvá vált.

 

– Részecskegyorsító? – húzta fel a szemöldökét Piccolo.

 

Cress összebokszolta kezeit és elkiáltotta magát – Aktiválás! – abban a pillanatban, végtagjai elkezdtek izzani és lefoszlottak róla ruhái. Lábai és karjai egészen a legfelső hajlatig fémből voltak, szürkén csillogtak a lámpák fényében, a körülötte keringő levegő ózonossá vált a felgyülemlő feszültségtől – Fúú... régen használtam ezeket. – tesztelt a kezeit, észre sem véve a feléje suhanó buzogányt.

 

Gohan elkiáltotta magát – Vigyázz!

 

A nagyítós Saiyan egyik kezével megfogta a fegyvert és vigyorogva az óriásra nézett – Xuino, Xuino, volt lehetőséged elhúzni a beledet, de sajnos eljátszottad az esélyed. – megszorította a buzogányt, és ripityára tört, majd behúzott ellenfele arcába, hogy csontok törtek.

 

Xuino eldőlt mint krumplis-zsák, de még eszméleténél maradt – Ne bízd el magad majom. A társaim már itt is vannak. – mondta erős orrhangon.

 

A Saiyan leszállt egy másik épületre, átlökte jobbra édességét, és előre nézett. Közel negyven harcos tartott feléjük, mire szívott egyet a nyalókán – Hé Gohan, Piccolo! Mégis csak kellene egy kis segítség! – ordított le még az étterem előtt álló két társának.

 

– Örömmel! – Gohan koncentrálta erejét, aurája felkeverte a város porát és felrepült a férfihez. Az elmúlt években nem igazán edzett, de nem érzett kimagasló Kit az katonák között, úgyhogy így is gyerekjáték lesz kettőjüknek a győzelem. Jó kis bemelegítő lesz.

 

Piccolo inkább Lovagehez ment – Gondolom te nem tudsz ellenük harcolni.

 

– Most utálom, hogy jó megfigyelő vagy. – sóhajtott a fonott hajú férfi.

 

A Namek vigyorogni kezdett – A sámáni erőd miatt nem vagy képes Kit használni.

 

– Nem. Mert a sámáni erőt tartottam egyedül hasznosnak, a Kimet egyszerűen nem fejlesztettem. – mondta irritáltan – De köszönöm, hogy figyelsz rám. – bár nem hallatszott a hála a hangsúlyból.

 

– Érdekes végtagjai vannak Cressnek. Már értem miért van a csapatotokban. – nézett a magasan álló Saiyanra.

 

– Szóval ez lett volna a meglepetésed az edzőteremben? – kérdezte mosolyogva a félvér.

 

– Tuti mi? A haverjaim a kolónián utálják, mert erősebb vagyok nálunk, mondtam nekik durrantsák le a végtagjaikat és összedobok nekik is egy szettet. – vigyorgott vissza.

 

– Majd a hajón elmeséled, hogyan kaptad őket? Most viszont foglalkozzunk vendégeinkkel! – beállt támadási pozícióba, és mikor a fekvő óriástól pár méterre volt a hadsereg és nagy kiáltással a tömegbe vetették magukat.

 

A lézereket kikerülték és egy ütéssel csaknem mindegyik katona kifeküdt. Piccolonak csak egy-egy támadó jutott, akit hidegvérrel lecsapott. A két Saiyan egymás hátát folyamatosan fedezték, úgy rúgták le az egyik lény veséjét, ütötték ki a másikból a levegőt a tüdőből. A legtöbbjük annyira gyenge volt, hogy nem is látták, hogy a férfiak mely testrészei verik szét. A harc csak pár percig tartott, mire az összes katona a földön hevert, a szerencsésebbje csak eszméletlenül, a többi holtan.

 

Lovage unottan nézte végig az egészet – Tapsolnék is ha nem kellene Cress „vésztartalékait” biztonságban tartanom.

 

Az említett Saiyan kiköpte csutka pálcát és szikár társához ment – Örülj, hogy megvédtünk téged. Ki tudja hányan erőszakoltak volna meg a hírneved miatt.

 

– Pont TE beszélsz. Ha nincs itt Piccolo kénytelen lettem volna használni az erőm, de akkor gondoskodtam volna, hogy a te fejed is szétrobban. – mondta szárazon.

 

A szemüveget férfi megvonta a vállát és kiszedett a Lovage kezéből egy nyalókát – Jobb lesz ha indulunk vissza. Biztos leadták a drótot a központnak és pár órán belül ellepik a bolygót Frieson emberei és nem csak ezek az amatőrök. – majd elvette az egész cuccot és elindult a hajó felé.

 

– Tudod, hogy ha mindig ezt eszed elromlanak a fogaid? – kérdezte Gohan követve társát.

 

– Csak olyan gyenge fajoknak rohadnak el a szervei, mint az emberek. Hidd el, leellenőriztem. – vigyorgott vissza Cress – Ja! – kiszedett egy hasonló nyalókát, mint amilyen a sajátja – Köszi a segítséget kölyök! Jó technikád van, kiérdemelted a bizalmam. – és átnyújtotta a félvérnek.

 

– Ah, köszönöm! – elfogadta az édességet, kibontotta és a szájába tette. Eper ízű volt.

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.