Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013.05.23

Ötvenkettedik fejezet - Epilógus

 

 

Már egy hónapja befejeződtek az építkezések, mikor egy szép napon Lovage éppen sikeresen megszabadult Naguntól, így végre lett ideje, hogy nemcsak a kilátóból nézze fajtársait, hanem közéjük menjen. A Nazlin herceg külön építette neki azt a helyet az égen lebegve, hogy onnan mindent láthasson és ha kell beavatkozzon. Milfoil és Vegeta jól irányította a Saiyanokat ezért inkább csak tanácsokkal látta el azokat, akiknek szükségük lehet rá és meg is fogadják.

 

Már a királlyá koronázás előtt kiderült a hercegről, hogy terhes de meglepő módon nem zavarta a Saiyainokat. Jó, az is hozzájárulhatott a dologhoz, hogy nem élné túl az ellenszegülést senki. Már látszott Vegeta kitüremkedő pocakja, s örömmel tudathatta a Deakaval, hogy egészséges fia lesz.

Gondolataiban elveszve botorkált a királyi városban, mikor egy gyereksereg futott el mellette. Az egyik poronty figyelmetlenségében megbotlott botjában.

– Auuu! – Kiáltott fel a kislány, ahogy feltolta magát, majd leült a talajra és sebeit nyalogatta. Csak enyhe horzsolások voltak a tenyerén és a térdén.

Lovage letérdelt és szemügyre vette a kárt. – Csak egy karcolás. Ha nagy harcossá akarsz válni, ennél sokkal nagyobb sérüléseket kell elviselned majd. – Nem is értette, hogy miért nem pattant fel a kölyök, mint ahogy minden másik tette volna.

– Az hiszem eleget harcoltam az előző életemben. – Mondta unott hangsúllyal, mire a nyakigláb felkapta a térdről a fejét. A kislány kedvesen rámosolygott. – Szia Lovage!

A férfi jobban szemügyre vette a gyereket s mikor a fekete szemek vörösen megvillantak, seggre ült mert rögtön felismerte a valós lelket. – Noe... Noeven?

– Igen kedvesem. – furcsa volt hallani egy gyerek szájából ezt a szót. Felállt a pöttöm alak, leporolt magát, s begyógyította sebeit.

– De, hogyan? Hogyan élted túl? – Mindenki látta ahogy az asszony szertefoszlott.

– Fiam, neked kellene a legjobban tudnod, hogy nem lenne élet ezen a bolygón nélkülem. – kuncogott a bamba pofán, mit a langalétától kapott.

– Igen, de a tested nem vált a Zoelddel eggyé? Súlyos sérüléseid voltak! – emelte fel hangját.

– Hohoho! Igen, kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, de korántsem kell örök álomra szenderülnöm. – húzta fel az orrát öntelten.

– Miért nem szóltál!? – ordított magából kikelve a Kami.

Erre Noeven csak megvonta a vállát – Mert úgy gondoltam, hogy ideje a saját lábatokra állni. Én addig is járhatom újra szabadon a világot. Ha nagy baj lesz akkor segítek, bár erre ott vagy te, Goku és Vegeta.

– Utálom mikor kibújsz a felelősség alól, és inkább átadod a hatalmadat másnak. Ez volt az oka, hogy elveszítetted annak idején a pecsét megerősítésének erejét! – próbálta dorgálni Lovage a Leart.

– Mit tegyek? Önző kislány vagyok. – tárta szét karjait, mintha ez ellen teljesen tehetetlen lenne.

– Mondod így több milliárd évesen... – húzta az orrát irritáltan.

– Nem látod Lovage? A Zoeld újraformálása közben gyakorlatilag újjá születtem. – mosolygott hamiskásan, miközben forgott egyet.

– Merre mész? – kérdezte kissé lehangoltan.

– Még egy kicsit, maradok, megnézem, hogy tudok e valamit javítani a környezeten. Talán megvárom míg Vegeta kisbabája megszületik vagy még tovább. Aztán szeretném meglátogatni a volt barátaim bolygóit. Gaia megtalálása után kedvem lett körülnézni újra a világban. Ki tudja, lehet, hogy lesz néhány millió év múlva egy testvéretek... – Mélázott el egy kicsit, majd legyintett – Ezen még gondolkodom.

 

– Hihetetlen vagy... – fogta a fejét a Kami.

 

– Ah tudom! Meglátogatom a sárkányok világát! Shenronnal már legalább 10 000 éve nem beszéltem! (Ezt veheted szó szerint is.) – csettintett egyet.

 

– És mi találkozunk még? – kérdezte reményteli hangon.

 

– Hogyne Lovage! Nem hagyhatom, hogy valami butaságot csináljatok itt nekem gyerekek! Nem emlékszel, részben ideköt az én ígéretem is? – válaszolta mosolyogva – Nem foglak elfelejteni ne félj! Nemsokára beugrom hozzád is!

 

– Noeno! Mit csinálsz ennyi ideig?! – kiáltott egy gyerek, aki a csapatból visszajött.

 

– Bocsi drámán, de mennem kell! Ígértem Fennenek egy kör párbajt! – adott egy puszit a Kami orcájára, és elfutott – Szia!

 

Még egyszer anyja visszaintett – Viszlát Noeven! – suttogta viszont.

 

Lovage újra felegyenesedett. Tehát a világon újra beköszönthet egy hosszabb béke. Nekik és a Nazlinoknak köszönhetően három ellenséges faj legagresszívabb tagjai pihentek a túlvilágon, így nyugodtabb űrnek nézhetnek elébe a Saiyainok. Harcra vágyó vérük ugyan sok konfliktusra számíthat, de hitte, hogy a legtöbb küzdelem csakis a kialakított küzdőtereken fog lezajlani. S bár nem látott a jövőbe, de mégis biztos volt benne, hogy itt a Zoelden és a csillagok között nagyon jól meglesznek.

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

VÉGE

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

DBZ

Judit, 2013.05.29 13:05

Szia!Kár,hogy vége!Élvezet volt elolvasni az egészet-jó történet!Remélem még fogsz ehhez hasonló ficet írni! :)

Re: DBZ

Lyany, 2013.06.09 17:33

Szia!
Köszönöm a kitartást és a rengeteg dícséretet!
Nem volt egy rövid történet, amit egy nap alatt el lehet olvasni. Én is csak remélni tudom, hogy sikerül ilyen történetet írnom a jövőben. Dolgozom páron, de lassan haladnak, és még szépítésre várnak. ^.^

Re: Re: DBZ

Judit, 2013.06.10 22:59

Szia!Nagyon jó volt az extra rész is!Arra gondoltam,hogy elolvasom a többi ficket is amiket írtál.Biztos azok is ilyen jók mint a Forgotten Heritage!További jó munkát! :)