Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.10.08

Harmincötödik fejezet

 

 

Ama fekete üresség, mely mozdulatlanul figyelt az örökkévalóságban, megcsillantotta messze villogó milliónyi szemét. Nem is várta csak felkészült arra, hogy milyen újabb csípések fognak keletkezni végtelen testén, számára csupán néhány pillanatot jelentő napon. Látta, ahogy felsorakoztak a felek egymással szemben, egyik látszólag nevetségesen kicsi a másikhoz képest. Ha nem ismerte volna, hogy kik fognak harcolni, néma nevetésbe kezdett volna. De ő tudta milyen megbújó erőkről hullik majd le a lepel, ha akarják, ha nem.

 

Könnyen különbséget lehetett tenni a különböző fajok hajói közt. Míg a Saiyanoké elég vegyes összeállítású volt, addig ellenfeleik egyen-cirkálói mind színben és formában egyértelművé tették kihez tartoznak.

 

Az Icejinek anyahajói nagy tárcsa alakúak voltak, ezüstfehér felületükből oldal száz ablak dudorodott ki, és barnás pikkely fedte körbe a felső részüket. A siklók leginkább egy nyolcasra hasonlítottak, azonos színeket viselve, mint a nagy hajók. Az első körben helyezkedett el a motor és a lézer-fegyverzett, míg hátsóban foglalt helyett a pilóta.

 

A Ruxerek vezércirkálói kecses, fekete tetraéderek voltak, zöld fényeiben lehetett látni, hogy megbújnak ágyúik. Raptoraik is ugyanilyen formát vettek fel, ablaktalanok és jellegtelenek, mint nagyobb testvérei.

 

A Taldur anyahajók ezzel szemben tele voltak dísszel és csicsával. Hosszúra nyúló, sárgás henger testük elején büszkén voltak beékelve a családi címerek, míg a hátul kiemelkedett a vezérlő, mely panoráma kilátást tett lehetővé a kapitánynak. Az alattvalók siklói „E” alakúakra tervezték, melynek két szélső fogán a fegyverzett foglalt helyett, míg középsőnél a két irányító.

 

Noeven érezte, hogy minden felkészült körülötte, így most már bármi is lesz a vége, győzelem vagy veszteség, nem számít mert a sors maga akarta, hogy így legyen. Sóhajtott még egy utolsót és az előtt lebegő ellenségre nézett – Halott ősatyák és ősanyák segítsetek gyermekeimnek.

 

– Saiyanok... – szólt az univerzális csatornán egy éles férfi hang – Tűnjetek el, míg szépen mondom. Nem akadályozhatja meg senki, hogy a sötétség legnagyobb ereje felébredjen.

 

– Fogalmatok sincsen, hogy kivel kezdetek ki. – mondta kimérten az anyó – Akit annyira imádtok, nem ad senkinek erejéből és nem osztozik a hatalmon. Nem osztozik a léten.

 

– Fog be a pofád te szánalmas szottyant fattyú! Ha nem működik velünk együtt, akkor elegen vagyunk, hogy megöljük! – vágott vissza Icejin.

 

– Bolond vagy Forz. De nem várhattunk volna mást tőletek. – mondta nyugodtan a sámánasszony.

 

– Ezért meghalsz banya! – és megszakította a vonalat. A fegyverek megteltek fényekkel.

 

– Kezdjük hát a tangót! – kiáltotta Cress mindenkinek a mikrofonba. Cserébe dobhártyarepesztő kiáltásokat kapott. A Saiyan hajók kiadták magukból gyilkos rakományukat, kecses hajókat és elsőnek aprónak tűnő humanoidokat. De mihelyst bekapcsolták a szkanderen lévő hamis holdakat méterük gyorsan nagyobb lett, mint a cirkálóknak.

 

Nagyot ordítottak a ruházatukba, majd az ellenség felé vették az irányt. A hajók kapitányai irányították katonáikat ha szükségét látták, hogy ne céltalanul harcolva elkülönüljenek csapatuktól. Az ellenséges lézerek támadták a harcosokat, és néhány testét átszelte a sötétvörös nyaláb, ha nem érkezett ellentámadás vagy az egyik raptor nem lőtte ki időben a hajót. A látszólagos felfordulásban a Saiyanoknak az egyik rendszert a csapatok adták a másik pedig társaik ösztönös érzékelése volt, mely megállította őket abban, hogy ne egymást semmisítsék meg.

 

~o~

 

Vegeta ridegen nézte az előtt sűrűsödő ellenséget és tudta, hogy csak jól meggondolt mozdulatokkal lehet győzni ekkora túlerővel szemben. Nem hatotta meg a néhány fajtársa halott teste vagy az ismerős roncsok, melyek mellett hajójuk elsuhant. Arról kell gondoskodnia, hogy elegen maradjanak, hogy győzzenek – Droon mutasd a pozíciós térképet. – ahogy megjelent a kép, felismert jó néhány birodalmi formációt, és szélesen vigyorgott mert tudta mi a gyengéjük – Küldd ezt hozzám. – miután megkapta az ülése melletti panelra, nyitott egy csatornát – Noeven add át még öt raptor irányítását. Kiirtom a nyugati oldal felét velük.

 

– Tizenöt raptorral ötszázat?! Megőröltél?! – kiáltott hangosan Pepp. Azt az idegesítő csapatot kapták Gokuval, melyik kihívta korábban a földön nevelkedett harcost. Volt mellettük még több személyzet, de egyértelműen látszott, hogy Prine volt korábban a hajó kapitánya.

 

– Fogd be a pofád! Tudom mit csinálok. Boszorkány?! – szólította fel az anyót.

 

– … Rendben. Megkaphatod a raptorokat NV-01-től NV-05-ig. De ha lehet élve szeretném őket viszontlátni. – figyelmeztette Noeven a herceget.

 

– Ha ebben elbuknak, akkor csak azért mert elbénázták. – a kígyó fejét kell levágni, ennek érdekében nem számít hányan halnak meg. Leellenőrizte, hogy kibővült a csapata és mikor látta a helyzetüket, kiadta a parancsot – VG-02 és VG-04 támadjátok ezt a cirkálót – és az érintésére felvillant a kijelölt célpont – VG-08, VG-09, NV-01 öljétek meg ezt. – felvillantott egy másik fényt – A többiek fedezzék őket ezen a két területen.

 

– Igenis! – jött a katonák válasza.

 

Goku némán figyelte párja cselekedeteit, közben érezte, hogy nagyon élvezi a kezében lévő tudást és irányítást. Felismert ő is bizonyos formációkat, de Vegeta tanult olyan belső információkat, mellyel tudta, melyik tagot kell támadni, hogy bomlassza a csoportot. Milfoil említette, hogy a meg kell keresni az irányító hajót, de a legtöbbjüknek könnyebb mondani mind megtenni. Ő várta, hogy eljöjjön az ideje és átteleportálhassa őt és Vegetát egy anyahajóra.

 

– Kakarott. Koncentrálj erre. Ha a raptorok kilövik azt a két hajót akkor indulhatunk innen. – mutatta a kiszemelt áldozatukat.

 

– Tudod milyen faj hajójára megyünk? – érdeklődött.

 

– Nem érdekelnek a részletek. Az az anyahajó 15000 hajót irányít. Ha az eltűnik a térképről mehetünk a bolygóra. Nekünk más feladatunk van, és ott lenn is marad elég barom, aki az utunkba áll. – a hercegnek volt olyan érzése, hogy ott sem fognak unatkozni.

 

Egy raptort sikerült az ellenségnek kilőnie, de sikeresen eltalálták a Saiyanok a célpontot. Ahogy kilőtték a cirkálókat, a két csapat kezdett szétesni. Hiába a katonák vakmerősége egy olyan faj ellen kinek az ereiben harcosok vére csörgedezik már évezredek óta. Ahogy a Saiyanoknak láthatóvá vált a gyengülés, raptoraikkal vagy Oozaru formájukban letámadták őket – Kakarott, most mi következünk. Találtál életjeleket?

 

Biccentett egyet – A hajón legalább 3000-ren vannak. Nem volt nehéz megtalálni.

 

– Prine, újra tiéd a hajó – felkapott egy fürkészt, hogy kommunikálni tudjon a többiekhez, majd Goku egy intésével eltűntek a fedélzetről.

 

– Vajon tényleg képesek lesznek elbánni velük? – kérdezte Pepp.

 

Droon elfordult a kijelzőtől és társára nézett – Az egy Ruxer hajó, ahogy elnézem. Formátlan zselés testük miatt nehéz megölni őket Kivel. De a sámáni erőkkel gyerekjáték lehet. – tárta fel a tényeket.

 

– És ezt tudja a két szépfiú? – kérdezte a nagyszájú Casanova.

 

– Az eligazítások ott voltak. Kérdés csak az hogy figyeltek e? – mondta a kapitány.

 

~o~

 

Gohan nem tagadta, hogy élvezte ezt a harcot, majdnem jobban, mint amikor ökölre kellett mennie. Cress nem csak üzemanyaggal és munícióval töltötte fel a gépet, hanem édességekkel is. A fegyverek mellett jól tudta használni a Ki kilövő állomást, mellyel jóval több cirkálót volt képes megsemmisíteni. Sage persze megint önmagán kívül volt és eszeveszett mutatványaival több kárt okozott, mint ő és még hat másik csapattársa. Az érzékeny navigációnak köszönhetően nem jelentett gondot a lövedékek elől való kitérés, míg a csapatvezetője hűvös hangja utasította, hogy merre haladjon – NV10 gyere vissza. Ne hagyd, hogy NV09 őrülete rád ragadjon.

 

– Értettem. – jobbra húzta a kormányt és védekezésre állt be. Noeven hajójának épségben földet kell érnie, hogy ott is fel vehesse a küzdelmet.

 

A harcoló Oozarukat kerülgetve kicsit megbánta, hogy nem abba a csapatba kérte magát, de nem volt biztos benne, hogy eszénél marad ha átváltozik. Ahogy egyes harcosok abban a formában Super Saiyanná váltak, a barna szőrük aranylóvá vált és csillagként fénylettek az űrben. Nem sokáig tűnődhetett el ezen, mert Ruxer hajók támadásba lendültek. Ahogy megindultak feléjük a Ruxerek Gohan szemében elszürkült a világ és olyan képek tűntek elő emlékeiből, melyektől leblokkolt. Azt sem vette észre, ahogy az egyik cirkáló eléje lebeg és fegyvereit rá szegezi.

 

Már izzottak az ágyúk, hogy porrá zúzzák a félvért, mikor egy hang a sűrűben erősebbé vált mindennél – LŐJ!! – és mielőtt észbe kapott volna teste követte a parancsot és megsemmisítette ellenfelét – Megmondtuk, hogy vigyázz a Ruxerekkel, mert képesek ilyen elmetrükkökre!

 

– Lovage?! – kiáltotta el magát raptorában.

 

– Ki más? Ne csak a testedet, a fejedet is használd mikor harcolsz! Ha nem figyelek már rég por és hamu lennél! – szólt felhívóan és arrogánsan a nyakigláb gondolatátvitellel.

 

– Oké bocsáss meg kérlek! Köszönöm! – válaszolt zavartan.

 

– Ne is törődj vele, inkább láss munkához! És figyelj magadra, mert ezek mindig próbálkozni fognak! – figyelmeztette az ifjút.

 

– Most már felkészültem rájuk! – és a következő cirkáló felé vette az irányt. Emlékeit, gondolatait, kételyeit mélyre zárta, hogy senki ne férjen hozzájuk, s mikor érezte, hogy egyik ellensége csiklandozza elméjét egyszerre kilőtte azt.

 

Látta, hogy korábban eltűnt öt csapattagja közül négy visszatért a hajó védelmére, ezzel biztossá vált, hogy az akció, mit Vegeta kitalált sikerrel zárult. Körülnézett és észre vette, hogy körülöttük lassan fogynak a Saiyanok és tudta, hogy nem sokáig fogják bírni – Maradjatok a közelben! Ha szétszóródunk nem lesz esélyünk a túlélésre. – mondta nyugodt hangján Noeven.

 

Újabb robbanásban hullott el egy nagyobb hajó legénységével, mellettük harminc fajtársuk lengett a semmiben. Az anyó arca ráncos volt a gondterheltségtől, de remélte, hogy legalább a herceg és párja sikeresen veszik az akadályokat. A messzeségben összeroskadt egy Ruxer anyahajó, s a tüze magával rántott sok ellenséges cirkálót is. Szép teljesítmény de sajnos nem elég a győzelemhez. Ha nem lesz képes a Zoeldre lejutni hajójával a két tanítványának egyedül kell megküzdenie a lenn álló sereggel. Annyi Ruxer pedig még a legedzettebb elmét is megtöri, ha nem segít ő és Lovage.

 

– Nem áll jól a szénánk! – jelentette ki a nyilvánvaló Cress – kezdünk kifogyni a munícióból és még a csapat felét se nyírtuk ki. Sage is kezd fáradni. Visszahívhatom nagyi?

 

– Igen, kérlek. Most az a legfontosabb, hogy földet érjünk. Az ellenséges csapatok még lenn is szép számmal vannak. – helyeselt a matróna.

 

Újabb csapatot irtottak ki Icejinek talpnyalói és a harcban kezdett kitűnni, hogy hiába minden erőfeszítés, súlyos vereséget fognak szenvedni. Két Taldur hajó kiugrott a csapatából és egy kisebb meteor árnyékában húzták meg magukat. Ahogy a szikla közelebb kúszott Noeven hajójához, meglátottak egy rést, mellyel halálos sebet ejthetnek a nagyobb gép testén. Egy gyors üzenettel mindketten támadásba lendültek – Cress! Bal oldalt! – kiáltott a kommunikátoron keresztül Gohan, ki elsőnek vette őket észre. Raptorát a két cirkáló felé vette, de túl messze volt, hogy beérje őket, és túl közel voltak Noevenékhez, hogy ki merje őket lőni akkor távolságból.

 

– A francba! Ezek nem voltak itt az előbb! – húzta el a hajót erősen jobbra, de rájött, hogy nem tudja kivédeni a támadást.

 

Lovage csikorgatta a fogait és próbált a két hajós elméjében zűrt kavarni, de nem tudta átlépni a határokat – A picsába, mik ezek?! Félig mesterséges intelligenciájuk van! Így nem tudok mit tenni! Nagyi!

 

Az anyó arca nem mutatott több remény, ráncai szántás mélységűek voltak, mert már sejtette, hogy mi következik és egyáltalán nem tetszett neki.

 

– Ti rohadékok!!! – jött az ordítás egy váratlan Saiyantól. A semmiből jelent meg a máskor csendes nő és Gohantól nem messzebb kilőtte a két hajót.

 

– Sage! – kiáltott fel a félvér.

 

– Mit a francot lazsálsz Gohan?! Simán eltalálhattad volna őket! – cseszte le dühösen Sage az ifjút.

 

– Túl távol voltam és féltem, hogy eltalálom a hajót... – mentegetőzött.

 

– Te csak maximum kétszer találnád el a hajót, amit a pajzsok kivédenének de ezek beleeresztették volna az egész tárat! Gondolkodj egy kicsit mielőtt beszarsz!!! – szólította fel kicsit sem kedvesen.

 

– Bocsáss meg... – mondta lelombozódva. Tényleg logikus volt a dolog.

 

– Ne lebegj itt tovább mint a gólyafos inkább segíts! – szólította fel Sage, majd a közeledő csapat felé vette az irányt.

 

– Igenis! – válaszolta, és követte a máskor oly csendes nőt. Tudta hogyan kell szinkronban mozognia, hogy leghatékonyabban ölhessék meg az ellenséget, és minden tanult tudását bevetette, hogy sikerrel járjon. A tüzes záport kikerülve letörtek ezer szárnyat és robbantottak száz hajtóművet, ködössé téve a tiszta űrt. Sikerült kettőjüknek megsemmisíteni az ellenséget, így hajójuk közelebb repülhetett a Zoeldhez.

 

– Szép munka! Ezt vártam tőled Gohan! – dicsérte meg Sage a félvért. Előre nézve látták, hogy újabb gyermekeket szülnek az anyahajók és falat zárva állják útjukat, sablonos mozdulatokkal. Vicsorogtak az alja-népre és felkészültek a következő hullámra.

 

– Nem fogják bírni ilyen tempóban. – közölte Lovage a legénységgel.

 

– Én is tudom. De nincs más lehetőségünk. – válaszolta az öreg sámánasszony. A jobbjukon a mások ritkították a Taldurokat, míg a bal oldalon az Icejinek hajói fogyatkoztak.

 

Ekkor pittyegni kezdett Cress mellett az egyik érzékelő – A pokolba! Körbevettek minket! – egy hatalmas csapat közeledett mögöttük – Ezek hétszer annyian vannak, mint mi! – csikorgatta fogait.

 

– Hogy lehet ez? – döbbent meg a fonott hajú férfi. A maradék taktikai terve is dugába dőlt, mikor meglátta a képernyőn a sorakozó ellenséget.

 

– Mind itt döglünk meg. – jelentette ki Prine, ahogy ő is meglátta a közeledő hajókat.

 

– Basszátok meg a lányom a kolónián vár rám! Nem hagyhatom, hogy ilyen impotens csótányok megöljenek! – ordított kétségbeesve Joranna Oozaru formájában.

 

Minden elveszett. Négy oldalról képtelenség volt tartani a frontot, főként hogy már közöttük is sokan elhulltak, s ereikben feszülő vér is fogyatkozott, ahogy az erő kiáramlott belőlük. A reményvesztett pillanatban Noeven vett egy remegő lélegzetet, s koncentrálni kezdett.

 

Ekkor nyílt csatornán hívás érkezett a Saiyanoknak – Szép napot kívánok! – jelent meg a képernyőn egyeseknek nem is olyan idegen arc.

 

– Nem hiszem el! – kiáltotta el magát Lovage.

 

Az anyó elejtette gyülemlő erejét, s arca vidám mosolyra görbült – Viszont kívánjuk Nagun herceg. – a várt erősítés mégis megérkezett, mikor már azt hitte, hogy félre ismerte a nagy kereskedelmi népet.

 

– A Nazlinok fel szeretnék ajánlani a segítségüket a Saiyan népnek, ha nincs ellenvetésük. – szólalt fel kedvesen az ifjú trónörökös. Ruhája harci díszítése lélegzetelállító képet kölcsönzött Nagunnak. A fehér, aranycsíkos nadrág, a vörös, címerekkel ékesített mellény, karjában a harci jogar a hadsereg felett teljes uralmat jelképezte.

 

– Köszönjük és szívesen elfogadjuk. – biccentett a sámánasszony – A fizetségről majd a biztos megegyezünk nemde? – szélesedett a mosolya.

 

– Mindenképpen. A győzelmünk után remélem nyugodtan megbeszélhetjük. – és egyetlen egy főre nézett a sok képernyő mellett – De nincs vesztegetni való időnk. Dahwé harcisten vezesse utunk! – majd megszakította a vonalat.

 

– Saiyanok harcunkhoz csatlakoztak a Nazlinok. Működjetek velük együtt így nem veszíthetünk! – adta ki a parancsot az élve maradt gyermekeinek.

 

– Értettük! – jött az egyetértés több száz csatornán.

 

Nagun és Noeven együtt szólalt meg – Támadás! – és újabb hullám indult a Zoeld felé.

 

~o~O~o~O~o~O~o~

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.