Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első fejezet

Első fejezet

 

 

(Még nem biztos, hogy ha tovább kerülök a történettel ez így fog maradni, de úgy éreztem, hogy ennyivel megünneplem magammal az első hónapot  ^_^ )

 

 

 

 ~o~o~o~o~o~

Egy hideg nyári estén, mikor a szél olyan zordul fújt, hogy megfosztott minden melegedtől, a kihalt utcán egy kis alak rajzolódott ki. Szürke köpenye beleolvadt környezetébe, kezében lévő botja majd fél méterrel nagyobb volt nála. Nem mintha az ismeretlen nagyobb lett volna egy 5 éves kisgyereknél. Lépteit és botjának kopogását csak az elhaladó autók szisszenése és az esőcseppek változatos dallama egészítette ki. Lassan haladt a járdán, magányosan. Földig érő köpenye szorgosan pörgette le magáról az vizet, közben azt az érzést kelthette volna mintha viselője csak egy szellem lenne, aki céltalanul suhan a közeledő éjszakába.


 

A város sárga szemei pislogtak, jelezve a bennük megbúvó életet. Az épületek különböző formájukkal próbálták meggyőzni egymást, hogy melyikük a legszebb, de egyikük sem volt képes akkora ámulatba ejteni az utcán haladó idegent, hogy megálljon. Kivéve egyetlen egy házat. Ez nem volt kirívóan magas, vagy domborműves, hanem nem volt más, mint egy a sok félgömb formájú ház közül, csak egy kicsit nagyobb volt, és kapcsolódott hozzá télikert és még egy kisebb ugyanolyan formájú melléképület. Az ismeretlen végigmérte az épületet, kinyitotta a kerítéskaput és megközelítette a bejárati ajtót.

 

A csengő számára túl magasan volt, ezért a botját használta, hogy elérje. Várt kicsit, hátha a ház lakói megszánják őt, és ajtót nyitnak neki. Reményei beigazolódtak, mikor az épület ajtaja megnyílt és egy szőke hajú, középkorú hölgy jelent meg.

 

– Igen? Miben segíthetek? – szólt kedvesen az asszony.

 

– Jó estét kisasszony! Elnézést kérek a zavarásért, de nem szánna meg egy öregasszonyt és nyújtana neki erre az esős éjszakára szállást? Fizetségül megáldom otthonukat, hogy a rossz szellemek ne zavarják álmaikat. – felelte a kis alak. Hangja rekedtes volt, ami hasonlított a varjak károgására, míg a kiszűrődő fényben meg lehetett látni ráncos arcát, ősz haját és a szemei helyén lévő két rést, mely miatt azt feltételezte az ember, hogy az anyó vak volt. Szélesen mosolygott a ház szintén csukott szemű asszonyára, aki pár másodpercig csodálkozva nézett rá. A hűvös idő ellenére ő egy párducmintás toppot viselt, sárga cicanacival és sárga magassarkú szandállal.

 

Az asszony nem gondolkodott sokat és válaszolt – Jaj, természetesen szívesen segítek magának! Jöjjön, jöjjön! Esetleg megkínálhatom egy forró teával? Biztos átfagyott ebben a zivatarban! Én Mrs. Brief vagyok! – mondta aggódva, miközben lesegítette az matrónáról a kabátot. A botot kezet cserélt, egy pillanatra sem engedte el, még ha így könnyebb lett volna levenni a vizes felsőrészt. Mrs. Brief gondolta, hogy az anyó nem tudna nélküle megállni ezért nem is ajánlotta fel, hogy esetleg az előtérben maradjon száradni.

 

– Köszönöm a segítséget kedvesem! Az én nevem Noeven, és elfogadom a meleg italt. Az istenek fizessék meg nagylelkűségét! – A vendég ügyesen kilépett fekete cipőjéből, a barna harisnyájára kapott egy rózsaszín papucsot és úgy indult el házigazdával a nyílt nappaliba. Sötétzöld, bő bokáig érő ruhája felsőrésze hosszú-ujjú volt, garbós nyakkal, így csak a feje és a kézfeje látszott ki a ruha alól. Haja most látszott igazán. Kontya feje tetején buggyosan díszelgett, teljes a hamvas szürke színben.

 

– Foglaljon helyet a kanapén! Egy perc és itt vagyok! – azzal el is tűnt az egyik ajtón.

 

Az anyó beljebb csoszogott, és leült a puha ülésre, melyből bézs színétől fogva sötéten virított ki. Nézett jobbra, majd balra csukott szemeivel, felmérte a teret, a berendezést, a képeket a falon, a könyvespolcot a sarokban. Mikor Mrs. Brief újra megjelent egy tálcával újra mosolyogni kezdett.

 

– Tessék, gondoltam, hogy éhes is lehet, ezért hoztam önnek egy kis harapnivalót. Mindig marad egy kevés, a nagy étvágyú társaságból. – kuncogott a szőkeség – több szabad szobánk van, mely üresen áll, biztos találunk egy szabadot.

 

– Jaj kedvesem, köszönöm szépen! – leugrott az ülésről, lehelyezett egy párnát és azon foglalt helyet.

 

– Mondja hölgyem mi hozta önt ilyen időben ebbe a városban? – ült le a jövevénnyel szemben a házigazda.

 

– Sokat utazom a világban, és elveszett gyermekeket keresek, és segítek nekik megtalálni az elveszett útjukat. – kortyolt még egyet a teából, majd beleharapott az egyik szendvicsbe. Láthatóan ízlett neki, hiszen az első falatot több követte, és lassacskán fogyni kezdett a tálon lévő élet.

 

– Milyen nemes küldetés! Akkor maga csak nem egy árvaházban tevékenykedő apáca? – öntötte újra tele az anyó csészéjét Mrs. Brief.

 

– Köszönöm! Valami hasonló… Csak tudja az árvaház pontosan megmondta, hogy kit keressek meg ebben az esetben. Elég nehéz egy ilyen nagy városban megtalálni az ifjút, és sajnos kifogytam a pénzből. – fogta meg a következő szendvicset.

 

– Értem. – hümmögött egyet gondolkodóan a házigazda – Talán segíthetünk önnek. A férjem ismert feltaláló, a lányom a cégünk jelenlegi vezetője, úgyhogy nem hinném, hogy sok időbe telne megtalálni önnek azt, akit keres. – éppen állt volna fel és ment volna szólni a férjének, de látta, hogy Noeven a kezével csitítja.

 

– Hagyja kedvesem. Ez az én feladatom. Ráadásul félő, hogy a nagy hírverés miatt megijed és elmenekül a drágám. Képem sincs róla, tehát nehéz lenne így a keresést megindítani. – szürcsölt egyet a teából – Tudom miről beszélek kedves, ismerem a gyermeket. Köszönöm a segítséget, de ebben sajnos egyedül kell eljárnom. – mosolygott az öreg hölgy a szőkére.

 

Mrs. Brief kicsit elszomorodott, kecses jobb kezét arcához emelte aggódva – Tehát nincs mit tenni… Kér még esetleg egy kis süteményt mielőtt megmutatnám a szobáját? – indult a konyha felé Mrs. Brief nem várva vendége válaszára. Pár pillanat múlva meg is jelent egy nagy szelet málnatortával. Noeven kezébe helyezte, aki a mellékelt villával egy falatnyit a szájába helyezett.

 

– Hmm… ez isteni kedvesem! – második falat gyorsan követte az elsőt.

 

Erre a szőke nő csak kuncogni tudott – Köszönöm Noeven. A sütemény sütés a kedvenc elfoglaltságom, mindig jól esik a dicséret – Esetleg kér még egy szeletet?

 

– Nem köszönöm, nagyon finom volt. – letette a kis asztalra a tányérját.

 

– Akkor megmutatom önnek a szobáját. – állt fel Mrs. Brief. Megvárta míg vendége felállt és elindultak a hálók felé.

 

– Nagyon szép háza van! – nézte a sok képet a falun, és a szekrényeket, amelyek a folyosón voltak.

 

Oh, köszönöm! Tudja a férjemmel együtt építettük... – és hosszasan kezdett beszélni, a házról, majd a férjéről és a lányáról, mikor az egyik levegővételkor az asszony kérdezett.

 

A lépcsőtől messzebb Noeven egy hangra lett figyelmes – Mondja kedvesem, mi ez furcsa búgó hang?

 

A szőke megállt, hogy figyeljen. Ekkor jött rá, hogy mire is gondolt az anyó. Az elmúlt évek során teljesen megszokottá vált a házban a terem hangja, és sokszor nem is hallották azt – Oh, úgy néz ki, hogy Vegeta még edz a gravitációs kamrában. Ő a lányom férje. Keményen dolgozik, hogyha valamilyen veszély fenyegetné a Földet készen álljon megvédeni. – majd ment tovább a folyosón, melynek lámpái mozgásra kapcsolódtak be.

 

– Nagyon nemes ember lehet akkor a veje. – megállt Noeven egy pillanatra az ajtó előtt ahonnan kiszűrődtek a hangok, de nem időzött sokat, hanem házigazdáját követte.

 

Az üres szobához érve, Mrs. Brief ajtót nyitott, beengedte az idős asszonyt. Megbeszélték, hogy holnap reggel mondja majd el a házra az áldást. Akkor több energiája lesz és a szellemek is kegyesebbek. Röviden megmutatott a szőke minden lényeges dolgot a szobában, majd elköszöntek egymástól, és Mrs. Brief becsukta az ajtót. Noeven az ágyra ráült és széles mosoly ült ki arcára – Tehát ilyen helyen bújnak el a kis „árvák”. – kuncogott egyet erre, majd lefeküdt, de szemei nyitva maradtak. Még várnia kellett, hogy a megfelelő perc elérkezzen.

 ~o~o~o~o~o~o~o~

 

Nem sok, de már tovább jutottam vele, plusz megírtam már több későbbi részletet, melyet még ki kell egészítenem és belesszűnöm a cselekménybe.

 

Kellemes nyáridőt... bár nálunk elér borúsak a napok, úgyhogy még az ágyból való kimászás is tiszta kín.

 

Lyany

 

 

 

A mappában található képek előnézete DBZ pics